„Sztambulban vagyok” Egy császári turista kalandjai Isztambulban

Az uralkodó utazásának elsődleges célja az volt, hogy elősegítse az Osztrák–Magyar-Monarchia keleti kapcsolatainak fejlődését és a Szuezi-csatorna is fontos volt a birodalom számára, mivel a Monarchia az új csatornán keresztül könnyebben tudott kereskedni Kelet-Afrikával, Dél-Ázsiával és Kelet-Ázsiával. Az út jelentőségét mutatja, hogy Ferenc József magával vitte Andrássy Gyula magyar miniszterelnököt, Ferdinand Beust osztrák miniszterelnököt, valamint a Monarchia kereskedelmi minisztere, Ignaz von Plener is tagja volt kíséretének. A császár Isztambulba október végén érkezett meg. Az uralkodót azonnal elbűvölte a Boszporusz partján fekvő város és a számára egzotikus török kultúra, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a Szuezi-csatorna megnyitójára való utazása volt az egyetlen útja Ferenc Józsefnek, amelyet Európán kívül tett, így a keleti világ mély benyomást tehetett rá.  Isztambulba megérkezve egy rá jellemző, nagyon hosszú levelében a városról így írt feleségének, aki utazási szenvedélye ellenére nem tartott Ferenc Józseffel, mert az út során túl sok hivatalos eseményen kellett volna megjelennie.  

„Sztambulban vagyok! Leírni sem tudom, amit látok és érzek, csupán egyetlen gondolatom van, s az te magad vagy és az a kívánság, hogy bárcsak te is láthatnád mindezt. A város fekvése, a víz, ezek a paloták, a káprázatos esti kivilágítás, a ciprusok, a hajók tömege, a mindenféle színű népek nyüzsgése, a – sajnos – lefátyolozott asszonyok, de olyan szemekkel, amelyek csak még sajnálatosabbá teszik, hogy fátyolba vannak burkolva.”[1]  

A szultán magasrangú vendégét saját fényűző palotájában, a Dolmabahçe-palotában szállásolta el. A Dolmabahçe-palota az 1850-es évekre kissé már elavult egykori szultáni rezidencia, a Topkapi-palota szerepét vette át.[2] A palota a Boszporusz nyugati partján, az európai oldalon épült, varázslatos kertje, óriási fehér kapuival közvetlenül a Boszporuszra néz.  A palota helyén eredetileg egy öböl volt, amit feltöltöttek. Törökül a dolma  feltöltöttet jelent, a bahçe pedig kertet.  Ez az épület a török történelemben nemcsak a szultánok ideje alatt volt jelentős.  Ebben a palotában élt a modern Törökország atyja, Mustafa Kemal Atatürk, majd 1938. november 10-én ebben a palotában hunyt el 9:05-kor.[3] Törökországban a mai napig minden november 10-én 9:05-kor megáll az élet, és megemlékeznek Atatürkről. A palotában lévő szobája órája és a Pera Palace szállodában lévő egykori lakosztálya órái is a mai napig 9 óra 5 percet mutatnak. [4]

A palota kertje

Ferenc József amikor először meglátta a Dolmabahçe-palotát káprázatosnak gondolta. Erzsébetnek írt levelében nagyon elegáns épületként írta le a szultán új palotáját. “A fahajókból álló flotta a szultán palotája előtt horgonyoz, abban a palotában lakom vele együtt, s ott vannak a mi hajóink is.  Óriási ágyúzás folyt, amikor befutottam, ugyanolyan akkor is, amikor a szultán elhagyta a palotát és evezős csónakban a fedélzetre jött. Igen barátságos és szívélyes volt, meghívott a kaikjáva, amivel egyenesen a palotához mentünk, amely közvetlenül a parton áll, káprázatosan élégant éptítmény.” [5]

A Dolmabahçe-palota egyik terme

Miután a császár eltöltött néhány napot a Dolmabahçe-palotában elkezdte zavarni a fényűzés, hiszen ő saját termeit a palotáiban a lehető legegyszerűbb módon rendezte be és távol állt tőle a fényűző életmód.   „A palota tündérszép és értelmetlenül fényűző, de lakni benne nagyon kényelmetlen.”[6] Ezenkívül rá kellett jönnie, hogy a felszínes pompa mellett számos rejtett hibája van a pompás épületnek, például a higiénés körülmények sem voltak a legjobbak. A császárnénak leginkább kísérete szenvedéseiről számolt be.  „Sok minden olyan nagyszerű itt, különösen ami a külső ragyogást illeti, és közben sok minden más meg nagyon nyomorúságos. Itt a palotában Plener miniszternek éjjel fel kellett kelnie az ágyából, mert nem bírta elviselni a bolhákat, míg az urak közül néhányan a patkányoktól szenvedtek, mert ott szaladoztak a szobákban és rámászkáltak az arcukra.”[7] Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért volt ilyen koszos ez a fényűző új palota, amely alig néhány évvel Ferenc József látogatása előtt készült el végleges formájában. A palota 285 szobából, 46 díszteremből, hatalmas konyhákból, raktárakból és melléképületekből áll. Egy ekkora épületet a 19. században rendkívül nehéz volt teljesen tisztán tartani, különösen a modern higiéniai és rovarirtó módszerek hiányában. A szultán és udvara több száz ember ellátását igényelte a mindennapokban. Ez nagy mennyiségű élelmiszer (gabona, hús, édességek, fűszerek) feldolgozásával járt, ami vonzotta a rágcsálókat és rovarokat, hiába próbálták az élelmiszereket raktárakban őrizni. Ezenkívül a Dolmabahçe közvetlenül a Boszporusz partján épült. A nedves, párás klíma is kedvezett a kártevők szaporodásának. A személyzet hiába próbálta kordában tartani a kártevőket, teljesen kiirtani őket lehetetlen volt, így sok magasrangú vendég szenvedett a rossz körülmények miatt. Ferenc József kereskedelmi miniszterének ahogy a császár leveléből látjuk nem kis kellemetlenséget okoztak a textíliákba, főleg az ágyneműbe beköltözött bolhák.

A Beylerbeyi palota

A császár a Dolmabahçe után megismerkedett az ázsiai oldalon álló Beylerbeyi palotával is, ahol további magasrangú vendégeket szállásoltak el. Itt lakott isztambuli tartózkodása alatt a porosz trónörökös és Eugénia francia császárné is. Ferenc József így ír a Beylerbeyi palotában tett látogatásáról „Tegnap, miután megírtam neked a levelet, elkezdtem megnézni a látnivalókat, s a szultán istállójával kezdtem. Nyilván te is azzal kezdted volna.  (...) Az istállótól az ázsiai oldalra mentem át kaikban meglátogatni a porosz trónörököst, aki a beglerbég palotájában lakik, ugyanott, ahol Eugénie császárné is lakott. Első ízben léptem Ázsia földjére.”[8] Érdekes, hogy Ferenc József semmi részletet nem ír a porosz trónörökössel és a francia császárnéval való találkozásáról, pedig ez volt az első alkalom, hogy a császár találkozott a porosz-osztrák háború után a trónörökössel és még valószínűleg élénken élt benne, hogy Eugénia férje, III. Napóleon császár szégyenletes módon magára hagyta Ferenc József öccsét, Miksa mexikói császárt, és a francia segítség elmaradása Miksa életébe került. Bár a francia császári párral Miksa halála után nem sokkal találkozott egyszer a császár, amikor a francia uralkodópár részvétlátogatáson járt náluk Salzburgban.

A szultán terme a Topkapi-palotában

Ferenc József isztambuli városnézése során ellátogatott a török szultánok régi palotájába, a Topkapi-palotába is. Erről a látogatásról így ír: „Ezt követően az egész kíséretemmel, legalább harminc emberrel együtt kaikokban eleveztünk a régi szerájhoz, ez a nagyon szép fekvésű egykori palota volt a korábbi szultánok rezidenciája. Nagyon érdekes kincseskamrát meg egy kis bibliotékát láttunk, s ott őrzik a Próféta köpenyét és zászlaját is, csakhogy azokat nem volt szabad megnéznünk.”[9]  A császár levelében szereplő kis bibliotéka minden valószínűség szerint III. Ahmed szultán könyvtára, amely a palota középső udvarán épült a 18. században. A könyvtár klasszikus oszmán és barokk elemek keveréke. Gyönyörű díszítés, márvány, mozaik, kalligráfia és izniki csempék ékesítik. A könyvtár állományában arab, perzsa és oszmán-török, de görög és latin kéziratok is előfordultak. Ma a kéziratok nagy részét az Isztambuli Régiségek Múzeuma és a Topkapi Palota Múzeum kézirattára őrzi, de a könyvtár épülete továbbra is látogatható, mint a palota része. A császár fontosnak tartotta megemlíteni, hogy nyilvánvalóan vallási okokból még ő sem nézhette meg a Próféta köpenyét. A Topkapi palota legszentebb kincsei közé tartozik ugyanis a Szent Ereklyék Gyűjteménye (Hırka-i Şerif), ahol a Prófétához kötődő tárgyakat őrizték: a köpenyét, kardját, szakállszálát, leveleit és egyes kéziratokat. Ezekhez csak a muszlim vallású látogatóknak volt engedélyük közel menni, és még nekik is különleges tisztálkodási rituálé után. Egy nem muszlim uralkodónak, még ha császár is, vallási okokból nem mutatták meg ezeket a relikviákat –  szigorúan védték őket a „hitetlenek” (nem muszlimok) tekintetétől. A császár Erzsébetnek írt levelében megemlékezik továbbá a Hagia Sophia mecsetben tett látogatásáról is. A leírás meglehetősen felületes és rövid. „Ez a lenyűgöző valahai templom nemcsak kolosszális méreteivel, de szép formáival is imponáló.”[10] Isztambuli útja során meglátogatott még néhány az oszmán uralkodói családhoz kapcsolódó épületet. „Utána láttuk a szintén nagy méretű és szép Szulejmán mecsetet is, Mehmed szultán sírját, aki a mostaninak az apja volt, egyfajta szoba ez, s abban van a koporsó drága kelmékkel leterítve.  Azután felmásztunk  Szeraszkier-toronyba, ami a hadügyminisztérium mellett áll- ez a legmagasabb torony Sztambulban. A toronyból nyílik a világ legszebb kilátása az egész városra, a Boszporuszra és a Márvány- tengerre.  Megnéztük még a Bécset ostromló Szolimán szultán sírját is, utána pedig a bazáron és a város számos sikátorán át kocsikáztunk el a szultán mintagazdaságába.” [11]   Ferenc József fenti leírásából rövid betekintést kaphatunk az oszmán uralkodók temetkezési szokásaiba. Amint ismeretes az oszmán uralkodók sírját türbének nevezik. Ezek kupolával fedett, kisméretű, nyolcszögletű vagy kerek alaprajzú épületek. A türbék kívülről gyakran márványborításúak, belül pedig izniki csempékkel és aranyozott kalligráfiával díszítettek. [12] A szultán testét egy fából készült koporsóban helyezték el, amelyet zöld selyemtakaró fedett. A türbékben rendszerint nemcsak az uralkodó, hanem családtagjai is nyugszanak. A belső tér hangulata szentélyszerű, tele szőnyegekkel és Korán-idézetekkel. Sok türbe mellett díszes kert is található. Az isztambuli Hagia Sophiatól 1.5 kilméterre  található Szulejmán szultán türbéje. A Süleymaniye egy magas dombon áll, így a kertjéből gyönyörű kilátás nyílik az Aranyszarv-öbölre. Szulejmán szultán türbéje mellett található felesége Hürrem szultána türbéje. Ezek a pompás türbék egyszerre jelképezik a szultáni hatalmat és az iszlám vallás tiszteletét.  

A Çırağan palota

Az oszmán uralkodók nyughelyének meglátogatása után Ferenc József megtekintette az épülőfélben lévő Çırağan palotát is. Erzsébetnek részletes leírást küldött a szultán egzotikus állatairól, hiszen tudta, hogy ezzel valószínűleg örömet szerez feleségének, aki nagyon szerette az állatokat.  „(...)Siragan- palota nagy kertjén keresztül  hazamentünk. Láttunk ebben a kertben 8 tigrist, egy voliert rengeteg papagájjal. Szabadon tartott gazellákat és 400 pávát. Van a szultánnak 20 tigrise, 14 oroszlánja és még egy csomó egyéb állata.  Előbb elfeledtem megemlíteni, hogy a nagyvezírtől visszatértemben megtekintettem az épülőfélben lévő Siragan-palotát.  Úgy látszik, messze földön a legszebb lesz majd. Teljesen márványból készül, a legapróbb részletekig mór stílusban, és egy része pompás keleti módra kifestve. Vannak benne termek, lépcsők és fürdők, még török módra kialakított aprócska helyiségek, mint az Ezeregyéjszaka meséiben.”[13] Ferenc Józsefet elbűvölte a palota. Sajnos abban az állapotában ma már nem látható, ahogyan a császár látta a palotát 1869-ben, mert egy 1910-es tűzvész során sajnos szinte teljesen kiégett. Szinte csak a falak maradtak meg.  Sokáig romosan állt, majd a 20. század második felében helyreállították. Ma luxusszállodaként (Kempinski Hotel) működik, gyakran rendeznek benne állami eseményeket, konferenciákat és esküvőket is.[14] A palota teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a Boszporusz-hídra és az ázsiai oldalra.

Ferenc József isztambuli tartózkodását két képen is megörökítették a Dolmabahçe palota kertjében, amelyről feleségét is tájékoztatta levelében. Az uralkodó részletesen beszámolt Erzsébetnek a Pera városrészbe tett látogatásáról is, ahol az osztrák kolónia volt található. „Tegnap 10 órakor – miután megnéztem a kastély előtt a szultántól ajándékba kapott lovakat, és lefényképeztek engem egyedül is meg a kíséretemmel együtt is –, teljes díszben elmentünk Perába egy hatlovas udvari hintóban, a lovas gárdával körülvéve, utánam kíséretem négylovas kocsikban, lépésben hajtva, és az osztrák templomnál  álltunk meg. A teljes, igen nagy létszámú osztrák kolónia gyülekezett ott, s nagyon szívélyes és ünnepélyes fogadtatásban részesítettek. Zászlók, virágok, kimosakodott leányok, nagy lárma. Igencsak festői látványt nyújtottak a nemzeti viseletbe öltözött dalmátok.  A templomban a szentmisét az ottani katolikus érsek celebrálta, utána pedig nagykövetségünk nem valami fényes épületébe mentem, s fogadtam küldöttségeket meg magánembereket is. Bemutatták a nagykövetségi tisztviselő feleségeket is. Végül az itteni kolónia legalább 100 osztrákból álló deputációjával találkoztam a nagyteremben, voltak ott mindenféle nemzetiségű és társadalmi állású népek. Aztán Prokesch adott kitűnő déjeuner[15] Isztambul Pera városrészében színházba is ellátogatott a hivatalos program részeként. „A diner után megint gyorsan civilbe vágtam magam, és mentem vissza Perába a színházba.[16] A Pera városrészben található Pera Palace hotel egy egész oldalt szentel annak a hamis információnak, hogy Ferenc József isztambuli tartózkodása alatt náluk szállt meg.[17] Ez nyilván nem lehetséges, hiszen a Pera Palace csak 1892-ben épült, hogy itt szállhassanak meg később az Orient Express előkelő utasai, ennek ellenére a Pera Palace néhány régi képeslappal és korabeli dísztárggyal megemlékezik Ferenc József soha meg nem valósult látogatásáról a szálloda 4. emeletén.

A Pera Palace hotel

Néhány korabeli képeslap, egy kis hangulatos dekoráció, és máris úgy érezhetjük, mintha Őfelsége épp most készülne szivarra gyújtani az Orient Express indulása előtt. További érdekesség a Pera Palace hotelben, hogy  Mária román királyné portréja alatt Sarah Bernhard neve áll. Lehet, hogy a Pera Palace egyszerűen túl romantikus lelkületű ahhoz, hogy a valóság rideg korlátaihoz ragaszkodjon. A Pera Palace olyan, mint egy túl lelkes nagynéni, aki minden családi történetet megszépít: ha valaki csak egyszer átsétált a szomszéd utcában, máris „nálunk vendégeskedett”. És talán épp ettől szerethető Isztambul legelőkelőbb szállodája – mert nem a hideg tényeket őrzi, hanem a nosztalgia és képzelet színes ködfátylát. Ferenc József isztambuli kalandja végül november 1-én ért véget, ezen a napon hagyta el Isztambult a Greif fedélzetén.

Források:

Ferenc József levelei Sisihez, I. kötet, Erdélyi Szalon Kiadó, 2021.

Çırağan Palace Kempinski Istanbul | Luxury Stays in Istanbul

Famous Guests Of Pera Palace Hotel... Austro-Hungarian Emperor Franz Joseph - Pera Palace Hotel

Ilhan Aksit: The Topkapi Place, Aksit Culture and Tourism Publications Archive, 2024

T.C. Presidency of National Palaces Administration: Dolmabahçe Palace Guidebook. Istanbul, 2019,

Necipoğlu, Gülru: Architecture, Ceremonial, and Power. The Topkapi Palace. MIT Press, 1991, 215