A bécsi Mária Terézia szobor avatására 1888. május 13-án, Mária Terézia születésnapján került sor. Alkotója Kaspar von Zumbusch (1830-1915) 1873-ban meghívásos pályázaton nyerte el a megbízatást. A szobor költségeit nagyrészt Ferenc József császár fedezte, aki a pályázati kiírásban is sokféle követelményt állított fel. Emellett közadakozások történtek a megvalósítására.
A kompozíció Mária Terézia uralkodói erényeit, illetve a birodalom nagyságát hangsúlyozza. A mintegy 20 méter magas posztamensen trónol a császárnő 6 méteres ülő alakja. A talapzat gránit, a szoboralakok – Mária Terézián kívül még 28 – bronzból készültek. Négy allegorikus figurán kívül a többi mind konkrét személy, Mária Terézia korának fontos hadvezérei, politikusai, művészei és tudósai. (Közöttük találjuk Grassalkovich I. Antal koronaőrt, a Magyar Királyi Kamara elnökét, a gödöllői kastély építtetőjét.)
Az emlékművön tizenöt éven át dolgozott a szobrász. A monumentális kompozíciót a szintén akkor épülő bécsi Természettudományi ill. Szépművészeti Múzeum közötti térre tervezték, ahol a mai napig látható.
A szobor leleplezésről a Budapesti Hírlap 1888. május 14-i száma számol be részletesen.
„A szobor-leleplezés. — Kiküldött tudósitónktól. Bécs, máj. 18. Fényes látványosság volt, a milyet Bécs város már évek óta nem ért meg. A nagy fejedelemnő emlékszobrát, ezt az impozáns müalkotást, ma leplezték le az uralkodóház tagjainak, kik csaknem teljes számban megjelentek, a monarhia két állama legfőbb méltóságainak, a diplomáciai testületnek, főnemességnek s a hadsereg kitünöségeinek részvételével, ragyogó udvari és katonai pompa kifejtésével. Az egész ünnepségnek az udvari szertartásosság adta meg karakterét s az egész programm a legnagyobb pontossággal lett végrehajtva.
Az ünnep szintere a Burg-körut mellett, szemközt a császári várpalota főbejáratával az uj udvari múzeumok közt, egyike a legszebb tereknek, minő Európa nagy városaiban csak található. Könnyű elképzelni, hogy ily monumentális keretben a szertartás elrendezése a legszebb és leghatásosb feladatok egyike volt. A neptömeg, mely minden szabad tért elfoglalt, vagy 20,000 főre rugott. A Burg főkapuja fölött, melynek felírata : „Franciscus I. imperator Austriae“. — minden pillért emberek tartottak százával megszállva. A látványosságot bizonysnyal onnétlehetett a legjobban áttekinteni.
A szobrot juta-lepel takarta, a redők alól csak a szoboralak homlokán a diadém csillogott ki. A bronc-szobor körül lobogó és cimerdisz tarkált. Szemközt a szoborral az udvari sátor, mellette kétoldalt két külön sátor az udvari és állami fömóltóságok számára volt fölállítva. A tér négy szögét a többi oldala- kon tribünök keriték be, az ünnepségre meghívott vendégek számára.
A Burg-kapu alatt állt a hadsereg tisztikara, valamennyi fegyvernemből, ragyogó egyenruhákban. A szobor mögött a császári és magyar királyi gárda képezett sorfalat, festői díszbe öltözve. Az egész jelenet, mely az udvar megérkezéseig lassankint kifejlődött, szemre, képzeletre egyaránt káprázatos fényű volt. A két udvari muzeum minden ablakában szép asszonyok nézték a fejedelmi látványosságot. Háttérben, a gárda laktanyája előtt, lovas tisztek impozáns csapatjának egyenruhái csillogtak a tavaszi nap fényében.
A meghívott vendégek fölvonulása délelőtt 11 órakor vette kezdetét. A szobor előtti szabad téren ekkor mutatkoztak az első udvari írnokok és egyéb tisztviselők aranynyal áttört vörös egyenruháikban. A föméltóságok sorából az elsők egyike a téren Tisza Kálmán magyar miniszterelnök volt. Magyar disz ruhát viselt s nyomban helyet foglalt az udvari méltóságok díszsátrában, egy támlás székben, lábait keresztbe rakva. Pár perccel utána érkezett meg az osztrák miniszterelnök : Taaffe gróf, Tisza mellé ült, s a két államférfi élénken társalgott egymással az egész ünnepség alatt.
Fél 12-öt ütött az Augusztinus-templom tornyában. A tribünök lassankint egészen megteltek ünneplő közönséggel. A szobortól balra a bécsi férfidal-egyesület állt fel, jobbra a papság. A rácsozat mellett a Teréziánum növendékei foglaltak helyet.
Közvetlen a szobor mellett piros bársony zsölyék, a Mária Terézia tábornokainak közvetlenül leszármazó utódai számára voltak elhelyezve, — azokat ő felsége külön hívta meg az ünnepre. Ezektől jobbra álltak a Mária Terézia-rend vitézei, a rend parancsnokának és kancellárjának: Kuhn B. táborszernagynak (ki Custozzánál a vezérkar főnöke volt) vezetése alatt. Kuhn mellett állt Edelsheim- Gyulay báró, hesseni Sándor herceg, Cumberland hg, ez utóbbiak 1866-ban Poroszország ellen a német Bund seregeit vezették, — hesseni Sándor a VIII-ik hadtest, Cumberland pedig, a hannoveri király fia, a Langen- salzánál kapitulációra kényszeritett hannoveri sereget.
Csakhamar megjelent Kálnoky gróf, közös külügyminiszter is, ki lorgnonjával a disztér közönségét vizsgálta szüntelen, mintha a háború vagy béke tünetei volnának a tribünökön láthatók. Egymás után érkeztek meg: a négy gárdakapitány, az összes udvari főméltóságok, a monarhia mindkét államának valamennyi minisztere, törvényhozásának küldöttségei. A diplomáciai testületből elsőnek érkezett meg Reusz hg, német nagykövet, nejével és gyermekeivel, a német nagykövetség gála-fogatán. A herceg porosz egyenruhát viselt, fehér tollbokréta csüngött alá hegyes csákójáról.
Déli ¼1-kor az első udvari diszkocsi robogott a térre Ernő és Vilmos főhercegekkel. Rövid időközökben egymás után érkeztek meg : Lajos Viktor főherceg, a nassaui herceg, hannoveri Mária hercegasszony, Zsigmond és Albrecht főhercegek. Csukott hintóbán jött Frigyes föhg Izabella főhercegnővel s négy leánykájával, kik hófehér ruhát viseltek. A leánykákat édes apjuk emelte ki a kocsiból. Albrecht főhg az egyik leánykát kézen fogta s az uralkodóház tagjainak élére állva, fölvezette az udvari diszsátorba. Coburg Fülöp hg és neje két fiával s egy leánykájával szintén oda siettek. Utánuk érkezett toscanai Ferdinánd hg három fiával, majd József főherceg és Klotild föhercegasszony jött, kisérve Mária Doroty- tya és Margit főhercegnőktől, kik rózsaszín selyembe voltak öltözve, Józsi és László főhercegektől.
Fél 1 óra után nyitott diszkocsiban a trónörökös-pár hajtatott az ünnepi térre. Stefánia főhercegnő ragyogó szép volt halványkék könnyű selyemruhában, hasonló szinü kalappal, vállán lazac-szinü bár- sony köpenykével. Utánuk külön fogat hozta a kis Erzsébet főhercegnőt, a trónörökös pár leánykáját, ki rózsaszínű ruhácskájában igen kedves jelenség volt s mindenfelé nyájasan integetve, mosolyogva lépegetett az uralkodóház sátra felé. Ő felsége azt kívánta, hogy a szobor-leleplezés családi ünnepe legyen az uralkodó háznak, s valóban azzá tette ez a sok apró gyermek, a főhercegi családok ifjú hajtása. Az említetteken kívül jelen voltak még: Károly Lajos föhg. és neje, Ferenc-Ferdinánd, Ottó, Ferdinánd, Rajner, Jenő, Károly Itsván föhgek, Mária Jozefa, Margit, Mária Anna, Erzsébet, Lujza főherceg nők stb.
Pontban 1 órakor a király és királyné a Burgból a szoborhoz hajtattak. Az összes zenekarok a néphimnuszt játszották, a gárda trombitásai generál-marsot fújtak. A király a Mária-Terézia-rendjel szalagjával díszített tábornagyi egyenruhát viselt. A királynénak világos barna bársonyruhája volt sötétebb barna betéttel. A ruha derekát dús gyöngyhimzés borította, baloldalt a mellen volt egy nagy gyémántokból kirakott csokor és a csillagkeresztes rend, mindakettő Mária Terézia királyné tulajdona volt. A királyi pár után jött Mária Valéria főhercegnő galambszürke rózsaszínnel diszitett foulard-ruhában, továbbá Gizella főhercegnő színes, hímzett virágokkal borított sárga selyemruhában. A főhercegöt férje, Lipót bajor herceg, kisérte.
A királyi párt Hohenlohe herceg főudvarmester és a szoborbizottság tagjai fogadták. A király a királynét az udvari sátorhoz vezette és ezzel megkezdődött a leleplezés ünnepe. Hohenlohe hrg átadta ő felségének az emlékiratot, engedélyt kért a szobor leleplezésére. Miután a király ezt megparancsolta, Hohenlohe herceg intett Zumbusch szobrásznak, a jelenlevők levették kalapjaikat és a lepel lehullt. A csapatok disztüzet adtak, újra felhangzott a general-mars, a Belvedere felől dörögtek az ágyuk és ragyogó fényben ott állt a királyné hatalmas szobra. Ezután trombita-harsogás között meg kezdődött a Te Deum, a bécsi férfidalegyesület pedig ünnepi himnuszt énekelt.
Mikor az ének véget ért, a király, karján vezetve a királynét, a királyi család tagjainak kiséretében megnézte a szobrot. Arra a helyre érve, hol Albrecht főherceggel élükön a Mária Terézia-rend lovagjai állottak, a tábornokok közül többeket hosszasabb megszólítással tüntetett ki. Ekkor az udvar a közönség lelkes éljenzése között eltávozott. A királyi pár és a főhercegek gyalog mentek a Burg kapujáig és ott a csapatok elléptettek előttük. Ez alkalommal kínos incidens történt. Egy magasabb rangú tiszt hirtelen rosszul lett és közvetlenül a király előtt lebukott lováról. Szerencsére komolyabb baja nem történt és néhány perc múlva ismét lóra ült. A csapatok elléptetése után, az udvar visszatért a Burgba. Az ünnep délután 2 órakor ért véget.
Délután a királyi palotában diszebéd volt, melyen az uralkodóház összes tagjai résztvettek.
Este az operában díszelőadás volt. A zenekar Gluck uvertüráját az „Ifigenia Aulisban“ cimü operából játszotta el. Ezután Sonnenthal elszavalta Saar ünnepi prologját s a Burg és opera művészei a „Május királynéja“ cimü pásztorjátékot s a „Táborban“ cimü látványosságot adták elő; Mária Terézia apotheozisa és a néphimnusz fejezte be az ünnepséget.”
Kassa Melinda