Erzsébet királyné és a könyvek

A fenti sorok lejegyzése óta 117 év telt el, s a könyvtárnyi irodalom Erzsébet királynéról világszerte, azóta is folyamatosan gyarapodik. Különleges személye máig foglalkoztatja a kutatókat és az olvasókat egyaránt.

Köztudott, hogy ő maga is szoros kapcsolatban állt az irodalommal, a könyvekkel. Homérosz művei miatt tanult görögül, Heine sugallatára írta verseit, Shakespeare drámáit jobban értette, mint korának rendezői.[1] A magyar irodalommal nyelvünk elsajátítása közben kezdett ismerkedni. „Sokat sétálok, majdnem egész napig; (…) sokat olvasok, nem sokára elvégzem a »Karthausi«t, igen jól tetszett, és egészen értettem.”[2] – írta Erzsébet 1865-ben magyar felolvasónőjének, Ferenczy Idának. Két évvel később már a regény szerzőjétől, báró Eötvös Józseftől kért olvasnivalót – akit egyébként levelei nyelvhelyességi hibáinak rendszeres javítgatásával is megbízott „Mielőtt levelemet befejezem, még egy kérdéssel járulok Önhöz, lenne oly szíves nekem egy pár új regényt ajánlhatni? A régebbieket már majdnem mind olvastam.”[3] A kiegyezés előtt nyelvtanára, Falk Miksa is sokat tett azért, hogy a kortárs magyar szerzők művei Erzsébet kezébe kerüljenek. A királyné Eötvös mellett Jókai regényei iránt lelkesedett, amelyek mély benyomást tettek rá: „S hogy a királyné annyira megkedvelte a magyarokat, abban a Jókai eszményi hőseinek és hősnőinek szintén nagy részük van.”[4]­

                Erzsébet királyné nem csak a szépirodalmat gyűjtötte. Életrajzírója, E. C. Corti hívja fel a figyelmet arra, hogy őfelsége a könyvtárát a lovassporttal és a testedzéssel kapcsolatos legújabb kötetekkel gyarapította.[5] A gödöllői kastélyban is jelentős könyvgyűjteménnyel rendelkezett.[6] Magyar vonatkozású köteteiből később leánya, Mária Valéria 219 darabot ajándékozott az 1908-ban megalapított Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak.[7]

            Erzsébet zárkózott, befelé forduló személyisége kortársai számára is titok volt. A külső szabályokat rendre felrúgta, önmagát azonban szigorúan kontrollálta. Kerülte a nyilvánosságot, de a róla szóló újsághíreket megfigyeltette, előfordult, hogy már előre rendelkezett az esetleges téves információk cáfolatáról. Kíméletlen volt önmagával a sportok terén, túlzásokig igényes a szépségápolásban, de életének második felében mégsem készülhetett már róla fotó. Hosszú gyaloglásaiban hű kísérője és bizalmasa, Festetics Mária udvarhölgy így fogalmazott: „A királyné számomra könyv, amelyet sohasem tudunk kiolvasni s minél inkább elmerülünk benne, annál vonzóbbnak bizonyul” [8]

Erzsébet személyiségéről, belső útjairól leginkább levelei és kalandos sorsú versei adnak képet. A királyné már egészen fiatal korától foglalkozott versírással,[9] de költői tevékenysége csak a legszűkebb környezete számára volt ismert. A versírással 1890-ben hagyott fel, ekkor a kéziratokat egy kazettába zárva öccsére, Károly Tivadarra bízta, azzal a kéréssel, hogy 60 évvel később a svájci szövetségi elnöknek adják át. Ugyanezt kérte a kézirat alapján néhány példányban kinyomtatott Téli dalok és Dalok az Északi-tengerről című köteteivel kapcsolatban. A költemények mintegy 600 nyomtatott oldalt tesznek ki! A kazettába zárt kéziratok mellé Erzsébet királyné levelet helyezett el, amelyben a „jövő lelkeit” szólítja meg: „Vedd ezeket az írásokat. A mester diktálta őket nekem, és ő is mondta meg, mi célból: az 1890-es esztendőtől számított 60-dik esztendőben jelenjenek meg, a politikai foglyok és segítségre szoruló hozzátartozóik javára.” [10]

            A „mester” Heinét jelenti, aki nagy hatással volt költészetére, egészen különleges lelki közösséget érzett vele, szobrot is állíttatott neki korfui kastélyában.

            Erzsébet egyes verseit életrajzírója, Brigitte Hamann publikálta, 1982-ben. (Könyvének magyar kiadásában Tandori Dezső fordította a verseket.) Önálló kötetet Mészöly Dezső adott ki magyarul a királyné egyes verseiből. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy Erzsébetet egyáltalán nem szabad egyszerű Heine-epigonnak tekintenünk. A költői eszközökön érezhető a költőóriás erős hatása, de az Erzsébet verseiben megfogalmazott élmények, gondolatok, érzések teljes mértékben egyediek és személyesek, egy különlegesen okos és érzékeny női lírikus alkotásai.[11]

A királynéról szóló könyvtárnyi szakirodalmat nehéz lenne egy helyre összegyűjteni, bemutatni, ám Az én Sisim című időszaki kiállításunkon egy igen gazdag válogatás látható gyűjtőink kedvenc köteteiből. A kiállítás megtekinthető a Gödöllői Királyi Kastélyban 2023. március 16-ig.

Faludi Ildikó