„ Arra a kérdésre, hogy mikor és miért kezdtem el Erzsébet királyné személye, élete és története iránt érdeklődni nagyon határozott emlékeim vannak.
A történeti hűség kedvéért el kell mondanom, hogy Édesanyámat és kisebbik nővéremet (négyen vagyunk testvérek) is Erzsébet néven keresztelték.
A családunkban igen nagy tisztelettel őrzött relikvíák kiemelt darabja volt, az Erzsébet halála után kiadott ERZSÉBET KIRÁLYASSZONY EMLÉKÉNEK ajánlott emlékkönyv egyik példánya. Én ezzel a könyvvel körülbelül 10 éves koromban találkoztam először és nagy hatással volt rám. Mindvégig úgy gondoltam én is, hogy ez a csodálatos emlékkönyv a jövőben természetesen Erzsébet nevű nővéremet illeti meg. Nagyon vigyázva, féltve azért igen gyakran nézegettem.
Később aztán elolvastam mindent, ami Sisi személyével és korának történelmével volt kapcsolatban. Legelőször Anyukám könyvével találkoztam, Gróf Corti Egon Cäsar írt Erzsébetről. Ez volt a kiindulás.
Külföldi levelezőpartnereink, barátaink révén hozzánk eljuttatott nyugati újságokban a Sisi filmekről szóló hírekkel találkoztam. Teljesen természetesen felpörgött bennem az érdeklődés ezek iránt. Svájci barátaimat szépen megkértem, hogy próbálják megszerezni nekem ezeket a filmeket, (VHS) kazettákat. Ez még javában az 1970-es 80-as éveket jelentette, amikor még szó sem volt a későbbi „rendszeres” karácsonyi Sisi film tv-ben történő bemutatásáról. A gimnáziumban német tagozatos osztályba jártam, így e filmek német nyelven is élvezhetők voltak nekem és a családnak is - hiszen szüleim is anyanyelvi szinten beszéltek németül. Ha esetleg elakadtunk azonnal meg volt a segítség „házon belül”.
(Mostanra persze még több példányom van, hiszen amikor beindult a DVD roham több olyan barát és kolléga - aki ismerte ilyen irányú érdeklődésemet - boldog volt, hogy „meglepetésként” ajándékba adhat nekem ilyet..hátha nincsen meg..)
Amikor 1974-ben férjhez mentem - szintén Erzsébet nevű - anyósomtól, mint „illetékes” gyűjtő megkaptam azt a csodálatos FJ kitüntetést, amit az Ő családjában élő mérnök rokon vehetett át magától a császártól, egy monarchiabéli vasútvonal építéséért. Őszintén sajnálom, hogy e kitüntetett személy pontos adatait nem sikerült pontosan beazonosítanom s sajnos ez valószínűleg így is marad.
A gyűjteményem számomra legértékesebb darabja persze a fent említett könyv, amit szeretett nővérem megismerve kötődésemet a személyhez és a kapcsolódó történelemhez - nekem adott. A másik egy ugyan olyan példány, melyet egy szívem mélyéből szeretett barátom talált meg egy antikváriumban és boldogan megvett nekem.
Amennyiben azt kellene összefoglalnom, hogy milyen tárgyakat gyűjtök arra könnyű a válasz: lényegében mindent, amin a császári pár képe együtt vagy külön megjelenik. Széles skálája van e tárgyaknak a könyvektől a pénzérméken és bögréken át a csokikon keresztül a szalvétákig, levelezőlapokig.
Külföldre, Németországba vagy Svédországba került korábbi osztálytársaim igen gyakran küldenek nekem Sisivel kapcsolatos híreket, kiadványokat. Esetenként beszámolnak arról, ha utazásaik során egy-egy érdekes emlékhelyre jutnak el s ott eszükbe jutok én és az „ügy.”
Szorosan a történetemhez tartozik, hogy megalakulását követő évben (1995) beléptem a Sisi Baráti Körbe, ahol sajnos hosszú éveken keresztül csak kívülről tudtam figyelni a Kör eseményeit. Csak nyugdíjba kerülésem után váltam aktív taggá. Azóta ott vagyok a rendezvényeken, utazásokon és segítek, amiben tudok. Mind a hagyományos Erzsébet napi gödöllői, mind a külföldi utazások Sisihez kapcsolódó emlékhelyein, a koszorúzásokhoz a Körkoszorúit Bad Ischtől Possenhofig sokszor én magam készítettem el.
Jelenlegi gyűjteményem töredéke látható a mellékelt fotókon. Könyves polcomon sorakoznak a témájukban kapcsolódó könyvek (közel 100 db). Sok összegyűjtött újságcikkem van 1995-től és több fotóalbum a Baráti Körrel tett utazásokról, emlékképek említett koszorúimmal is.”
A nyertes pályázók gyűjteményeiből rendezett Erzsébet-kiállítás 2022. szeptember 10-től várja az érdeklődőket a Gödöllői Királyi Kastélyban.