A tulajdonképpeni első napló 1843. augusztus 18-án, Ferenc József tizenharmadik születésnapján kezdődik, ezt folytatólagosan követi az 1844 októberétől induló második, amely 1846. február végétől nagyobb kihagyásokkal tart 1848. március 13-ig, az utolsó bejegyzésig.
A sorokat olvasva egy szigorú napirend szerint élő kamaszfiú élete rajzolódott ki előttem. A katonai parádékat már kisgyermekként szerette, később pedig a hadgyakorlatokon is örömmel vett részt. Emellett a vadászat és a gyakori színházlátogatás biztosította számára a szórakozást. Az egyenruhát már ekkor szívesen viselte, amelyben aztán uralkodóként élete nagy részét leélte. „Ezekben a napokban szinte le sem vetettem az uniformist, s ez roppant szórakoztató.” – írta 1846. január 1-jén.
Különös érdeklődéssel olvastam az 1843-as magyarországi tanulmányútjáról szóló részt, illetve ugyanezen év őszén a Possenhofenban, unokatestvéreinél eltöltött néhány napjának beszámolóját. Utóbbiban kicsit csalódtam, mert mindössze egyszer, minden érdeklődést mellőzve említi későbbi felesége, „Elise” nevét.
Bár a napló összességében inkább tények felsorolásának tűnik, emellett ritkán mégis történnek benne utalások Ferenc József érzéseire és lelki vívódásaira. Ilyen amikor a nem megfelelő – önző, engedetlen ill. szemtelen – viselkedéséről ír, melyet feltételezhetően többször felróttak neki, és amin törekedett úrrá lenni. „Tizenöt éves vagyok, már nem sok időm van a fejlődésre, tehát nagyon össze kell kapnom magam, és meg kell javulnom.” – olvasható 1845. augusztus 18-án, a születésnapján kelt bejegyzésben.
Hogy ez vajon sikerült-e neki, az már nem derül ki a naplójából.
Erdélyi Szalon Kiadó, 2024. Fordította: Nyizsnyánszki Ferenc. Sajtó alá rendezte és a képmellékleteket összeállította: Borovi Dániel.