„Az Erzsébet Emlékmúzeumot a budai Királyi Palotában a II. világháború végén feldúlták és kifosztották. Szerencsére a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának, Kalmár Jánosnak sikerült autót szereznie, és a maradékot még időben megmenteni. S bár elveszett nagyon sok minden, köztük a királyné fekete díszmagyarja, amit a millennium alkalmával viselt, mégis sok képet, metszetet, személyes tárgyat meg lehetett menteni. Ezek közül a legfontosabbak, pl. az a ruhaderék, amiben megölték, a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán láthatóak. A Magyar Nemzeti Múzeum a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállítására is kölcsönzött több festményt, metszetet, amelyek az Erzsébet Emlékmúzeumból származnak.
Az Erzsébet mítosz felélénkülésével az ereklyetárgyak is megsokasodtak. Egyrészt sok, Gödöllőről, Korfuról származó tárgyat adtak el a leszármazottak, másrészt féltve őrzött darabok kerültek el a királyné egykori személyes köréből, pl. a legjobb barátnő, Ferenczy Ida, vagy más udvarhölgyek, komornák hagyatékából. A császári és királyi berendezéseket, bútort, porcelánt és ezüstöket őrző Hofmobiliendepot, a Kunsthistorisches Museum egyik osztályaként működő elsősorban díszruhákat, pl. Ferenc József öltözékeit őrző ún. Monturdepot (egyenruharaktár) és a Gödöllői Királyi Kastély beszerzései mellett sok műtárgy két jelentős gyűjtőhöz került. Az egyik Manfred Klauda volt, aki megnyitotta a Sisi Múzeumot Münchenben, melynek anyagát a gyűjtő halála után Bécsben eladták, és egy része a hofburgi Sisi Múzeumba került. A másik gyűjtő Monika Lévay, a zeneszerző német felesége, aki a megszerzett ereklyéket restauráltatta, és gondosan őrzi, alkalmanként a királyné emlékét felidéző kiállításokhoz kölcsönözve gyűjteményének féltve őrzött darabjait.”
Részlet F. Dózsa Katalin: A Sissi-kultusz című cikkéből. Megjelent: F. Dózsa Katalin–Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné mítosza című katalógusban. Budapest-Gödöllő, 2007)