„10 éves koromban Marieluise von Ingenheim 6 részes könyvsorozatát kaptam meg ajándékba az Anyukámtól. Nem sokkal később vetítette a televízió a Romy Schneider-féle Sissi-sorozatot. Kisgyerek voltam még, de éreztem, hogy a könyvek és a filmek tartalma nem igazán egyezik meg. Ezért a helyi könyvtárból és egy ismerős nénitől könyveket szereztem Erzsébet királynéról. Szerettem volna megismerni a valóságot, ezért falni kezdtem a könyveket, újságcikkeket. Egyre jobban érdekelt Sisi élete. Elindult a gyűjtés.
A ’90-es években két meghatározó dolog történt velem a hobbim terén. Egyrészt a kerepesi nagymamámtól életemben először átbuszoztam Gödöllőre, és a még félig felújított, szétvert, látogatók elől még elzárt kastélyba belógtam és tátott szájjal bámultam az épületet. Nos, igen hamar kipenderítettek onnan, de akkor egy hátsó kapun próbálkoztam bejutni, de pechemre ugyanazzal az építésvezetővel futottam össze, aki aztán határozottan kitessékelt a kastély területéről.
Másrészt a Szegedi Szabadtéri Játékokon megnéztem az Elisabeth musicalt.
Azt hiszem, ez a két esemény végleg eldöntötte sorsomat. Sosem felejtem el azt az érzést, mikor a romos kastélyban szédelegtem, de végig az dübörgött bennem, hogy igen, ott lehetek, ahol Sisi is járt. És innen nem volt megállás! Tudatosan el akartam jutni olyan helyekre, ahová Erzsébet királyné is elutazott. De, mint azt tudjuk, ő egy igazi világutazó volt, így hiába jártam már Gödöllőtől Possenhofenen át Genfig rengeteg helyen, még sok úti cél vár rám.
Mint minden Sisi rajongó, én is hajlamos vagyok a kiskanáltól csokiig mindent megvásárolni, sőt a sokadik Erzsébetet ábrázoló hűtőmágnest vagy bögrét is hazacipelni. De ha valaki megkérdezné, hogy tulajdonképpen mit is gyűjtök igazán, akkor biztosan egyből rávágnám, hogy utazásokat!
Már szinte hazajárok Gödöllőre, Bécsbe vagy Bad Ischl-be, de igazán otthon érzem magam Bajorországban is.
Az utazásoktól elválaszthatatlan és az utazásokban nagy segítséget jelent a könyvgyűjteményem. Azt hiszem a magyar nyelvű könyvekből már majdnem mindent megszereztem, van, amiből többféle kiadást is. Ugyanakkor az utóbbi években tudatosan keresem a magyarul még nem kiadott német nyelvű műveket is.
Külön albumba gyűjtöm a belépőjegyeket, és több albumnyi képeslapom is van a meglátogatott helyekről. Egy óriási térképen jelölöm piros zászlókkal azokat a helyeket, ahol a királyné is, és én is jártam, fehér zászlóval az új célokat. Egyre kevesebb már a fehér zászlócska.
Ezek az utazások mindig nagyon kalandosak, hiszen Sisi nem egyszerűen csak megszállt egy nagyváros fényűző szállodájában, hanem bizony erdőkön, hegyeken át lovagolt órákon át, néha akár egy hegyi kis házikóban éjszakázva. Így nem mindig egyszerű a nyomában járni.
Az egyik ilyen erdei kirándulását szerettük volna Sztáray Irma segítségével rekonstruálni Bad Neuheim mellett. Ez az egyik legkülönlegesebb vagy talán legviccesebb utazásunk lett.
Sztáray szerint Erzsébet királyné Bad Neuheim mellett Winterstein környékén kirándult, és mivel vezetőre volt szüksége, ezért betért az erdészházba, ahonnan az erdész lánya készségesen elkísérte az utat mutatva az erdőben.
Az interneten azt olvastam, hogy az erdészház ma is áll, sőt étterem működik benne. A rengeteg kirándulás miatt a napunk végére maradt ez a hely, így késő este kalandos erdei utakon jutottunk el ide. Amikor az étterembe beléptünk, a helyi békésen sörözgető emberek döbbenten meredtek ránk, hogy mit keres két furcsa magyar itt az Isten háta mögött az erdőben ilyen késő este. Hát még, amikor zavarunkban két forró csokit kértünk.
A pultos hölgy lengyel vendégmunkásként még jobban elcsodálkozott, mikor közöltük, hogy mi egy Sisi szobrot keresünk. Ugyanis Erzsébet királyné bad neuheimi kezelőorvosának, Schott professzornak személyesen ajándékozott egy mellszobrot, ami a neten lévő cikkek szerint a sörözőben található jelenleg. A pincérlány szerint nincs ott náluk semmilyen szobor, de azért megkérdezi a főnökét. Jött is a tulaj, majd egy irodán és több raktárhelységen keresztül egy félreeső hátsó szobába vezetett minket, és rámutatott a szoborra. Szegény, szerintem azóta is azon gondolkodik, ki lehetett az a két idióta magyar, aki a szobrot meglátva indiántáncot lejtve 400 fotót készített, majd busás borravalót hátrahagyva vigyorogva hálálkodva távozott.
Hogy melyik a legkedvesebb tárgyam és miért? Olyan ez a kérdés, mint egy édesanyától megkérdezni, melyik a kedvenc gyermeke. Nehéz volna egyet is kiemelni. Ha mégis muszáj volna, akkor Sztáray Irma könyvét emelném ki. Eredeti kiadásban is megvan ez a könyv, de az védve a polcon pihen. Viszont az új kiadású könyv gyakorlatilag már rongyosra utazott. Ugyanis a könyv alapján rengeteg helyet felkerestünk Európában Sisi nyomában utazva.”
Szabados Mónika kedvenc Sisi-relikviái mellett úti élményeit is megmutatjuk a 2022. szeptember 10-től látogatható, Az én Sisim című kiállításunkon, a gödöllői kastélyban.
