A fejezetek témákra vannak bontva, ám ahhoz, hogy még jobban tudjuk értékelni a könyv adta érdekességeket, lehet, érdemes kicsit jobban is ismerni a Habsburg családot. Szinte mindegyik fejezetben kapunk példát egy-egy családból, de az időben való ugrálás miatt elfeledkezhetünk egy-egy személyről és lehet, vissza kell lapoznunk több jegyzetnyit is, hogy megkapjuk a választ, milyen módon kötődik a családhoz az, akinek a naplóbejegyzését vagy levelét olvassuk. Ám ez senkit ne riasszon el, mert a könyv jegyzete részletes, ezért mindenkiről megtaláljuk a szükséges információt.
A könyv szerethetőségének és érdekességének a kulcsa a naplóbejegyzések és a levelek. Sokszor lehet hallani, olvasni, hogy a naplók azért hitelesebb dokumentumok, mert azokat egy személy magának írta, minden elvárás nélkül, hogy megmaradjanak az adott eseményekkel kapcsolatos érzései. A magánlevelezések szintén egy olyan világba engednek betekintést, ahol a levélírók önmagukat adták, hiszen nem gondoltak arra, hogy leveleiket valaha mások is olvassák az illetékeseken kívül.
Ennek a könyvnek köszönhetően egy teljesen másik oldalát ismerjük meg a Habsburg udvarnak. Megismerhetjük az embereket a szigorú etikett szabályozta álarc mögött, és rájövünk, még a díszes udvarban is előfordulhat, hogy egy nagyapa félreteszi a császári teendőit, hogy az unokájával játsszon. Megtudhatjuk, milyen fontos szerepe volt az udvarban a főudvarmesternőnek, a császári gyerekek életében az ajáknak (nevelőnő). Kiderül az is, hogy nem mindenki örült az udvarhölgyi kinevezésnek, és nem is volt mindig vidám élete a császári udvarban, mert számtalan nehézséggel kellett megküzdeniük, ami nem mindig valami intrika volt.
Ezt a könyvet nem lehet egyszerre elolvasni, mert idő kell az információk befogadásához. Ezért bátran ajánlom olyanoknak is, akik elfoglaltak és csak pár oldal elolvasására van idejük, mert még abban a néhány bekezdésben is kapunk olyan érdekességeket, amik el tudnak gondolkodtatni minket.
Harsányi Annamária
