Sisi-rajongóként igazi csemege volt ez a könyv. Olyan volt, mintha egy tinédzser, majd pedig egy fiatalasszony naplójába kaphatnánk egy kis betekintést. Ebben a naplóban bemutatja milyen rokoni kapcsolatban volt Sisivel, s valójában milyen bizalmas viszonyban is állt vele, miután a császárné magával vitte az udvarba. Ez a bizalmas viszony azonban csak Rudolf trónörökös mayerlingi haláláig tartott, utána mindenki úgy gondolta, hogy Marie Louise-nak közvetítői szerepe volt Vetsera Mária bárónő megismerésében, s a később bekövetkezett tragédiában.
A kötetben a szerző nem csak az Erzsébethez fűződő kapcsolatát meséli el, hanem egyfajta védőbeszédként is szolgál, amiben szeretné tisztázni helyzetét az olvasó és a közönség előtt. Az előszóban is leírja: „A mayerlingi tragédiáról már sokat beszéltek és írtak. Sokan állították, hogy csakis ők tudják, mi az igazság. Úgynevezett szemtanúk kürtölték szét, hogy én is bűnös vagyok az unokafivérem, Rudolf trónörökös és Vetsera Mária bárónő halálában. (…) elhatároztam, hogy huszonötévi hallgatás után megszólalok. Megírom az igazságot a mayerlingi tragédiáról, az előzményeiről és mindarról, ami utána történt.” [1]
A regényben az író kitér a császárné iránt érzett rajongására is. Bemutatja Erzsébet viszonyát a gyerekeivel, udvartartásával, szépség iránti szenvedélyét is ábrázolja, s kitér a rokonaival való kapcsolatára, így arra is, hogy Erzsébetnek milyen szoros volt a viszonya II. Lajos, bajor királlyal. Itt olvashatunk egy érdekes, mágikus részt is, amikor Erzsébet megtudta, hogy a király meghalt, „kapcsolatba lépett” az elhunyt szellemével halálának éjszakáján.
A kötetben sok különböző helyszín és szereplő is megjelenik, számomra ezért is olyan a regény, mintha egy tinédzser élménybeszámolója lenne az ünnepelt sztárjáról. Ezeknél a helyszíneknél és szereplőknél a lábjegyzet volt segítségemre eligazodni, s ezek a lábjegyzetek további ismereteket is nyújtottak, ami tovább növelte számomra az olvasás élményét és bővítette a történelmi tudásomat.
A regény végén található egy utószó, ami további tényekre világít rá az események sűrűjében. Számomra ez tette teljessé ezt a kötetet.
Az, hogy azon a végzetes napon pontosan mi is történt Mayerlingben, továbbra is foglalkoztatja a közönséget. Nem tisztem eldönteni, kinek milyen szerepe volt az események történésében, ezt meghagyom a történészeknek, de akit érdekel az egyik résztvevő álláspontja, mindenképpen ajánlom ezt a könyvet elolvasásra, a mozaik egy kis részének megértésére valóban tökéletes.
Veres Kinga
[1] Meine Vergangenheit. F. Fontane and Co, Berlin, 1913, magyar fordítás Kajtár Mária, 2017, Marie Louise von Wallersee-Larisch: Sisi udvarában - A múltam. Emlékiratok, 5. oldal.
