Erzsébet királyné és Alexandra orosz cárné találkozása

Első útjuk az Osztrák–Magyar Monarchiába, Bécsbe vezetett Ferenc József császárhoz. A legtöbb ország esetében egy ilyen látogatás pusztán protokolláris formaság, de ebben az esetben óriási politikai jelentősége is volt annak, hogy az új orosz cár éppen Ausztria–Magyarországot látogatta meg először. A krími háború nagyon megtépázta a két birodalom közötti kapcsolatot és sokan reménykedtek abban, hogy az ifjú II. Miklós békére törekszik majd, és az ő uralkodása alatt javulhatnak a kapcsolatok Ausztria–Magyarország és Oroszország között. Bennünk magyarokban élénken éltek még az oroszok 1848/49-es tettei, amikor segítettek Ausztriának leverni a magyar forradalmat és szabadságharcot, de a korabeli sajtó beszámolói szerint mi magyarok is várakozással tekintettünk az új ifjú orosz uralkodóra és a magyarokat különösen meghatotta II. Miklós ajándéka, amelyet még bécsi látogatása előtt 1896. májusában küldött nemzetünk ezeréves fennállásának ünnepére. II. Miklós ugyanis a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta II. Rákóczy György kardját, amelyet először csak kölcsönbe kapott Magyarország a szentpétervári Ermitázsból. A cár nagylelkű gesztusa meghatotta a magyarokat.  A kard ajándékozása azért volt különösen kedves a magyaroknak, mert ahogy a Magyar Hírlap írja 1896. augusztus 17-i számában: “ott csillogott a szabadságharc erdélyi háborúiban, Bem vezéri kezében, az oroszok ellen, míg végre hadi zsákmány gyanánt s az orosz vitézség diadalmi jelvényeként odakerült a szent-pétervári cári múzeumba az évszázadok során összehordott harcikincsek közé. [1]

Erzsébet királyné bár nem politizált, de ő is tisztában volt az új orosz uralkodó látogatásának fontosságával, így szokásával ellentétben nem mentette ki magát a cári pár tiszteletére rendezett ünnepségek alól. Döntését talán az is befolyásolta, hogy az ifjú Alexandra cárné Erzsébethez hasonlóan rettegett az udvari reprezentációtól és szerette volna megismerni. Az ifjú cárné nagyon félénken viselkedett a nyilvánosság előtt és nehezére esett beilleszkedni az orosz udvarba. Erzsébethez hasonlóan Alexandra cárnénak is nagyon rossz viszonya volt anyósával, Marija Fjodorovna cárnéval. A cárnéban és az anyacárnéban csak a Miklós iránti szeretet volt a közös. Az anyacárné rajongott gyermekeiért, akiket felnőttként is ki akart magának sajátítani, ez gyakori vitához vezetett gyermekei házastársaival, főleg Alexandra cárnéval. „A cárné gondos anya volt, aki rajongott a gyermekeiért, ám azt kívánta, hogy azok ne nőjenek fel, és örökké vele maradjanak. Ez a fajta birtoklási vágy talán valami családi vonás lehetett, nővérei ugyanígy csüngtek gyermekeiken: biztosították ugyan boldog felcseperedésüket, ám nem segítették a felnőtté válás folyamatát.”[2]

Erzsébet királyné nagy szeretettel fogadta Alexandrát Bécsben és maga a cárné, illetve egyik udvarhölgye is el volt ragadtatva Erzsébet kedvességétől és szépségétől.

Alexandra a következőket írta testvérének, Ernő Lajos hesseni nagyhercegnek: “A császárnét szombaton láttuk. Teljesen el voltam tőle bűvölve. Neki van a legszebb magas és vékony alakja, annyira szép arca van és lágy hangja. Nagyon furcsa 2 Oroszországban eltöltött év után mindenütt német szót hallani.” (Alexandra német hercegnőként született és 1894-ben került Oroszországba.) „Niki a császárral kocsizott, mi pedig a császárnéval.” (A városba való bevonulásra gondol itt Alexandra.) „Meg kell hogy mondjam neked, hogy már megint nagyon félénk vagyok a nagy tömegek és furcsa arcok miatt. A császárné, akit már kétszer láttam, utánad érdeklődött. Stefánia nagyon elbűvölő volt. Mindjárt jön és 5 órakor hatalmas díszvacsora, cercle és parádé kezdődik. 4-kor családi vacsora Lainzban, utána koncert itt a Burgban. Nagy kár, hogy amint a császárné nem jelenik meg Stefánia sem jön, pedig nagy segítségemre lett volna.“ [3] (A családi ebédre és néhány kisebb rendezvényre gondol itt Alexandra, Erzsébet a díszvacsorán ott volt.)

Alexandra udvarhölgye, Sophie Karlowna von Buxhoeveden bárónő a következőket jegyezte fel a látogatásról: “Erzsébet osztrák császárné, aki fia Rudolf trónörökös tragikus halála után szinte teljesen visszavonult az udvari élettől kifejezetten azért jött Bécsbe, hogy köszöntse az ifjú orosz cárnét és nagyon kedves volt hozzá. Az orosz cárt és cárnét a császárné romantikus személye azonnal elbűvölte és soha nem fogják elfelejteni azt a kedvességet, amelyet a császárné mutatott a hofburgbeli esti díszvacsorán, amely egyébként 17 órakor kezdődött, mert Ferenc József ragaszkodott ehhez a szokáshoz, amelyet fiatal kora óta gyakorolt, hogy 17 órakor legyenek a díszvacsorák.

Az osztrák császárné megőrizte csodás szépségét. Tiszta feketében volt és gyönyörű dús haja megőrizte sötétbarna színét. Élénken beszélgetett a cárral és nagyon elbűvölő volt. A látogatás során a szokásos programok voltak, gálaelőadások, a cár vadászni ment Ferenc Józseffel Lainzba, a cárné pedig múzeumokat látogatott.”[4]

Az orosz koronás főket Bécs a lehető legnagyobb pompával fogadta. Az időjárás a korabeli lapok szerint nem kedvezett a látogatás lebonyolításának. A Kolozsvár lap így számol be az időjárásról: “Tegnapelőtt volt a czári látogatás utolsó napja Bécsben és az idő most sem kedvezett a vendéglátásnak. Időről időre megeredt az eső és sohasem lehetett tudni, hogy mikor teszi tönkre a szakadó eső az egész nagy katonai ünnepséget a Schmelzen.”[5]

A cári látogatás részleteiről pedig a lap a következőket írja: “A diszebéd tegnapelőtt a szertartás-teremben volt. Az udvar tagjai teljes számban jelentek meg, kivéve Auguszta kir. herczegnőt, aki gyengélkedésével mentette ki magát és Ferencz Ferdinándot, ki az orvosok tanácsára nem vett részt az ebéden.  A harmadik fogás után felállott a király és franczia nyelven a következő felköszöntőt mondta:

„A midőn köszönetemet fejezem ki ő felségeiknek azon látogatásért, a melyet nálunk tettek és a melyben én szívesen új zálogát Iátom azon barátságnak, a mely minket egyesit, poharamat az orosz császár és császárné ő felségeik egészségére ürítem.“

A felköszöntőt az egész társaság állva hallgatta végig és felállt az orosz czárné is, ámbár a királyné mondta, hogy maradjon ülve. Az orosz czár koczczintott a királylyal és az uralkodóház többi tagjaival. A zenekar az orosz himnuszt játszotta. Most a czár emelkedett fel és ugyancsak franczia nyelven mondta el felköszöntőjét, mely a következő:

„A midőn ő felségeiknek köszönetét mondok azon gyönyörű fogadtatásért, a melyben minket részesítettek, poharamat ő felsége, Ausztria császára és Magyarország királya és a császárné és királyné egészségére ürítem“. A diszebéd után a márványteremben cercle volt.

Az ünnepélyek sorozatában ezután az operai díszelőadás következett, mely fél 8 órakor kezdődött. Massanet Manonját és a Bécsi keringő balettet adták. Néhány perczczel fél 8 óra után érkeztek a szinházba a király és vendégei. A czár Izabella és Auguszta kir. Herczegasszonyok közt ült és különösen Izabella kir. herczegaszszonynyal élénken társalgott. A czárné nyakán milliókat érő, ötsoros brilliant nyakék volt. A czárnak inkább a ballett tetszett, mint az opera. A második felvonás közben levő tizpereznyi szünet alatt az udvari páholyban teát szolgáltak föl. Az előadás fél tiz órakor végződött.”[6]

Ebben a leírásban van egy apró részlet, amely Erzsébet kedvességére és figyelmességére utal. Alexandra irányába. Ferenc József pohárköszöntője alatt a cárné is felállt, holott ezt a protokoll szerint nem kellett volna megtennie, hiszen Ferenc József a cár és a cárné tiszteletére mondott köszöntőt, így nekik nem kellett volna a köszöntő alatt felállni. Nyilván a cárné, aki még csak 2 éve volt Oroszország uralkodónéja idegességében és zavarodottságában erről elfeledkezett, Erzsébet pedig kedvesen felhívta rá a figyelmét, hogy neki nem kell állnia a pohárköszöntő alatt. A félénk Alexandra biztosan nagyra értékelte Erzsébet figyelmességét.

Az operával kapcsolatban Heltai Jenő tollából megjelent néhány csípős megjegyzés a Magyar Hírlap augusztus 29-i számában: “A czárné - noha talán több oka volna rá, mint férjének - éppenséggel nem fáradt. Mióta a hesszeni légy hazájából odaszármazott a muszka trónra, úgy látszik, egész teljességében átérezte, mi az orosz czárnénak lenni és ezt a szép méltóságot jóval több önérzettel viseli és élvezi, mint felséges férje. Valóban, amig a bevonulásnál inkább a czárnét tüntette ki a gyéren megnyilatkozó rokonszenv hangosabb jeleivel a közönség, addig az operában a czár látszott kedvesebbnek és szeretetreméltóbbnak. Reggel a czárné világoskék ruhájában, ahogy szinte félénken húzodott a mi felséges gyászos királyasszonyunk mellé, bájos, leányos, férfiakat elragadó és asszonyokat lefegyverző jelenség volt, este, mikor ott ült a hatalmas páholyban, közönyösen, szigorúan, büszkén, milliókat érő hatalmas gyémántékszerével, egyszerűen megsemmisítve minden a színházban ragyogott ékszert, pedig ragyogott elég és elég szépen - az ember szinte érezte mennyire meg van elégedve magával, a férjével és a koronájával, melynek köszönheti, hogy most itt ül a Habsburgok oldalán, a legrégebbi császári família körében, ahol ünneplik és hajlonganak a kis hesszeni hercegnő előtt, így ült egész este csaknem szótlanul a jól végzett munka fölemelő öntudatával.” [7]

Heltai Jenő kissé megvetően nyilatkozik Alexandra származásáról, holott anyja, Alíz brit királyi hercegnő révén Alexandra Viktória királynő unokája volt.  Az igaz, hogy Alexandra anyja,  Alíz  csak a jelentéktelen hesseni Lajos nagyherceghez ment feleségül, ellentétben testvérével Viktóriával, aki porosz királyné, majd német császárné lett, de akkor is talán kissé igazságtalan utalni Alexandrára “kis hesszeni hercegnőként”.  Amit pedig Heltai Alexandra ékszereivel kapcsolatban ír, nem valószínű, hogy Alexandra személyes ízlését tükrözték a hatalmas gyémántok, hiszen számtalan feljegyzés, fénykép van róla, hogy II. Miklós és Alexandra a pompás Romanov palotákban is egyszerűen, szinte polgáriasan berendezett szobákban szerettek lakni. A falak, paravánok tele voltak családi fényképekkel, a szobák berendezése nem utalt fényűző életmódra, inkább otthonosan voltak berendezve lakosztályaik. Természetesen a hivatalos eseményeken való reprezentálás megkövetelte Alexandrától is, ahogyan Erzsébettől is, hogy az alkalomnak megfelelő ékszereket viseljen. A Romanovoknál pedig alig volt olyan gyémántékszer, amely ne lett volna hatalmas és pompás. Alexandra operabeli viselkedése, merevsége pedig valószínűleg nem a gőgösségével, hanem inkább szorongásával és félénkségével volt összefüggésben. Erzsébetet is sokszor érte az a vád, hogy gőgös, holott ő is csak félénk volt, főleg fiatalasszony korában.

Az orosz cárék látogatása alatt a rossz idő ellenére egymást érték a gálák, opera és balettelőadások, katonai díszszemlék és díszebédek, ahogy a fenti leírások mutatják. Erzsébet nem vett részt minden egyes eseményen. Több eseményre Alexandra cárnét Mária Jozefa főhercegnő, Auguszta főhercegnő vagy Izabella főhercegné kísérték, viszont a cári pár búcsúztatásánál Erzsébet is megjelent és a lapok beszámolója alapján nagyon szívélyesen búcsúzott az ifjú cárnétól. Többször is megölelték és megcsókolták egymást.

A Székely Nemzet így ír augusztus 31-i számában a búcsúzkodásról:

Az orosz czári pár d. e. 11 órakor, miután ő felségeiktől és az uralkodóház tagjaitól szívélyesen elbúcsúzott, Kiewbe utazott. Ő felségeik megérkezése előtt már az összes kíséretek az északi pályaudvaron voltak.  Erzsébet királyné 3/4 órával az elutazás előtt jelent meg a pályaudvaron és az udvari várótermekbe ment, a hol később Stefánia özvegy trónörökösné is megjelent és megjöttek a diszszolgálatra kirendelt tisztek is. Az orosz nagykövetség tagjai a perronon várták ő felségeiket. Röviddel 11 óra előtt érkezett meg az orosz  czárné a főherczegnőkkel és főherczegekkel. 11 órakor érkezett meg a két császár, a kiket hoch kiáltásokkal fogadtak. Az orosz felségek a váróteremben a legszivélyesebben búcsút vettek a fő-herczegektől, mire a perronra mentek, a hol a czár és a király egymást kétszer megcsókolta.— A czárné és a királyné szintén megölelte és megcsókolta egymást. A czárné Stefánia özvegy trónörökösnét is megcsókolta. Azután a czár fedetlen fővel Erzsébet királynéhoz közeledett és szívélyes szavak után kezet csókolt neki. Ferencz József király megcsókolta a czárné kezeit, aki a főherczegnéknek még egyszer kezet nyújtott, mire a czárné Erzsébet királynéhoz közeledett és őt megcsókolta. Ferencz József király a czárnét a vasúti kocsihoz kisérte, a czár pedig követte őket. Ferencz József a kocsi előtt állva maradt. Midőn a vonat elindult, a felségek ismételten köszöntötték egymást. Az orosz felségek mellé diszszolgálatra rendelt tisztek az udvari vonatot Brisenznél fogják elhagyni, melyet Woronin ezredes Graniczáig kisér. A czári pár Kiewbe utazott.”[8]

Erzsébettől, vagy Erzsébet környezetéből sajnos nem maradtak fenn levelek az orosz cári pár látogatásával kapcsolatban. Egyedül Mária Valéria tett egy rövid bejegyzést a naplójában, valamint Ferenc József írt Schratt Katalinnak hosszasan a cár tiszteletére tartott díszszemléről.

Valéria naplóbejegyzésében az időjárásról panaszkodik, amelyet a korabeli újságok is emlegettek. Mária Valéria ezt írja naplójába augusztus 12-én: Mama boldogtalan a majdnem folyamatosan rossz idő miatt. Már 23-án Lainzba akar utazni, mert az orosz felségek 27-én Bécsbe érkeznek.[9]

Ferenc József ezt írja Schratt Katalinnak 1896. szeptember 1-én:

“Az oroszok látogatása igen jól sikerült, a felségek jó hangulatban voltak, egészen a leur aise, különösen a virággal díszített, kedélyes családi asztal mellett, Lainzban.  (...) Mittelné már biztosan elmondta, hogy milyen volt a bevonulás, a többit pedig a fecsegő barátja mesélte el, én csak annyit mondhatok, hogy a színház tömve volt felékszerezett hölgyekkel, még a földszint is, ahol csupa tiszt volt, ragyogóan nézett ki. A hangversenyen kitűnően játszott a zenekar, a felségek, akiknek egy csomó embert mutattak be, nagyon kedvesek voltak, és rengeteg hölgy jött el, vidékről, főleg Csehországból. Meg voltam elégedve. A legjobb azonban a díszszemle volt. 28-án az eső és a felázott talaj miatt le kellett mondani, de aztán 29-én a cár kívánságára mégis meg lehetett tartani. Ez a csapatok számára, és valamennyi 28-ra előirányzott szállást és ellátást intéző szervnél tour de force volt, de végül tökéletesen sikerült. A parádé még a Vilmos császár tiszteletére rendezettnél is szebb volt, egyáltalán a legszebb volt, amit valaha csak láttam Bécsben. Az idő kedvező volt, a Nap nem sütött, s az égen fenyegető fellegek voltak, de nem esett, s kellemesen hűvös volt. Schönbrunnból, ahol leszálltunk a lovakról, egyenesen az Északi pályaudvarra hajtattunk, és a felségek tizenegy órakor elindultak.”[10]

Ferenc József politikai dolgokat nem igazán vitatott meg Schratt Katalinnal, így a levelében csak a császár kedvenc témája a katonai parádé szerepel, de az azért véleményem szerint Ferenc József soraiból kitűnik, hogy szimpatikusnak találta a fiatal uralkodópárt és az oroszok látogatása valóban szívélyes hangulatban telt Bécsben.

Sajnos valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy Erzsébet mit gondolt a fiatal Alexandra cárnéról, akivel, ha nem is első ránézésre, de azért néhány ponton hasonlított a sorsuk.

Mindkettőjüket apjuk alacsonyabb származása miatt az előkelő orosz és osztrák arisztokrácia nehezen fogadta be. Egyik uralkodóné szüleinek a házassága sem volt boldog. Alexandra gyermekkorában anyját és több testvérét elveszítette, amely örök életre mélabússá és visszahúzódóvá tette. Erzsébet is egész életében lelki gondokkal küszködött, amelyeket a családi tragédiákon kívül a pozíciójából fakadó nyomás is okozott. Alexandrát az oroszok soha nem fogadták el igazán és Erzsébet sem örvendett Ausztriában nagy népszerűségnek a kezdeti évek után. Alexandra és Erzsébet is rendkívül művelt és olvasott hölgyek voltak. Mindketten rajongtak az irodalomért.  Viselkedésükben azonban nagyon különcök voltak és nehezen tudta őket elfogadni környezetük.

Képeslap Alexandra cárnéról. A szerző tulajdona.

Mindkettőjüket a szerelem és a házasság ültette egy hatalmas birodalom trónjára, de egyikük sem vágyott az udvari reprezentációra, mindketten sokat szenvedtek az udvar és a nép elvárásaitól, mindkét asszony életét családi tragédiák árnyékolták be egészen fiatalkoruktól kezdődően és az is közös bennük, hogy a császárnék “legfontosabb feladatában”, hogy egészséges trónörököst adjanak a birodalomnak mindketten elbuktak. Rudolf öngyilkos lett, Alexandra pedig a négy nagyhercegnő után egy beteg kisfiúnak adott életet, hiszen Alexandra Viktória királynő unokájaként behurcolta a Romanov családba a hemofíliáért felelős gént, amelynek a nők csak hordozói, de a fiúutódok betegek. Erzsébet és Alexandra sorsában az is közös, hogy mindketten erőszakos halált haltak.  Míg Erzsébetből halála után, de főleg a Sissi filmeknek köszönhetően az 1950-es évektől napjainkban is rendkívül népszerű “világi ikon” legenda lett, addig a visszahúzódó, különc viselkedésű, borzalmas halált halt Alexandra cárnéból 2000-ben az orosz egyház szentje lett és családja, főleg 4 gyermeke brutális meggyilkolása számos történelmi könyv népszerű témája a mai napig. Érdekes összefüggés a Habsburgok és Romanovok sorsa között, hogy miután V. György brit király a Romanovoknak nem segített 1917-ben, a Habsburgoknak már segített  és egy brit katonai különítmény biztosította Károly és Zita védelmét, amikor Svájcba menekültek. V. Györgyöt sokszor vádolták szívtelenséggel, hogy nem segített unokatestvére, II. Miklós családján, de egyszerűen nem olyanok voltak a politikai körülmények, hogy ezt megtehette volna és neki a brit nép érdekeit kellett néznie és uralkodóként, nem pedig rokonként személyes döntést hozni.