Erzsébet fiatal lány korában kezdett lovagolni tanulni, nem volt benne félelem, rendkívül ügyesen ugratott át a legnehezebb akadályokon. Lóháton ülni számára a szabadságot jelentette, száguldani a szabad ég alatt, életformájává vált. Erzsébet királynét Európa-szerte a „falkavadászatok királynőjének” hívták, napjainkban sokszor nevezik igazi „sportlady”-nek.
A királyné legkedveltebb magyarországi lakóhelye, a gödöllői kastély lett, ahol a források szerint több mint 2000 éjszakát töltött. A Grassalkovich család egykori rezidenciáját gyönyörű parkok vették körül, és a Gödöllői-dombság évszázadok óta híres vadászterület volt kitűnő vadállománnyal: szarvas, róka, vaddisznó, nyúl, és gazdag madárfajokkal. Kiváló terep a lovaglásra és a falkavadászatokra, amelyeket rendkívül kedvelt a királyi pár, akik mindketten kitűnő lovasok voltak. A Császári és Királyi Udvari Vadászati Hivatal által rendezett vadászatokra meghívták a Habsburg- és a Wittelsbach család tagjait, a magyar arisztokrácia és a politikai élet jeles képviselőit, Gödöllő község elöljáróit. Híresek voltak a pesti róka-falkavadász társaság vadászatai a Rákos-mentén, amelyeken ugyancsak sokszor részt vett Ferenc József és Erzsébet királyné.
W. Richter: Erzsébet királyné lovon. Olaj, vászon, 1877. A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum tulajdona
Erzsébet királyné az 1870-80-as években töltötte a legtöbb időt Gödöllőn, ahol számára kedves emberekkel vette körül magát, rendszeresen részt vett a vadászatokon, és hosszú órákon át lovagolt a környékbeli erdőkben. Általa vált népszerűvé a 19. század közepétől Magyarországon is a lovaglókosztüm, amely kihangsúlyozta legendásan karcsú és elegáns alakját. Lóháton ülni több órán át igencsak megerőltető volt, és mivel a vadászidény a tavaszi és őszi hónapokra esett, a ruhák szövetből és posztóból készültek. A hölgyek dámanyeregben lovagoltak, és a lovaglókosztüm szoknyájának olyan hosszúnak kellett lennie, hogy eltakarja a hölgy lábát még vágta közben is. Erzsébet lovaglóruhái igazi szabász-remekek voltak: fekete, olykor sötétbarna színű finom posztóból készült az egészen feszes felső kabát, csipkegalléros blúzzal, hosszú, uszályos szoknyával. Fején fekete cilindert viselt fátyollal, később fekete kemény férfikalapot. Az 1872 decemberi vecsési vadászatra elkísérte úrnőjét gróf Festetics Mária (1839–1923) udvarhölgy, aki a következőt írta naplójába: „Csodás látványt nyújtottak a lovasok, a kopók, a gyönyörű lovak (…) A legszebb azonban a királyné volt, akinek csodálatos alakját a kedvesség, kecsesség mellett a magasztosság és méltóság oly elbűvölően lengte körül!” A királynénak fontos „vadász-kelléke” volt a legyező, hogy bármikor el tudja takarni az arcát, dámanyergén ennek külön tokja is volt. Többrétegű szarvasbőr kesztyűt viselt, hogy a kantár ne sértse fel a kezét.
Kaján Marianna
