Rudolf koronaherceg vadászaton az Al-Dunánál

Főoldal > Rudolf koronaherceg vadászaton az Al-Dunánál

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

Rudolf koronaherceg vadászaton az Al-Dunánál


2024/01/30
Kassa Melinda

Metszet a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteményéből


A trónörökös halálának 135. évfordulóján egy őt ábrázoló metszettel emlékezünk meg róla. Vásárlás útján került a gyűjteményünkbe ez az alkotás, ismeretlen művész munkája.

Erzsébet és Ferenc József egyetlen fia nagy figyelmet szentelt a természettudományoknak. Leginkább az ornitológia érdekelte, de szívesen foglalkozott egyéb természeti, néprajzi témákkal is.  Ismerte korának legnevesebb madártani munkáit, és ő maga is írt tanulmányokat a témában.



A trónörökös 1878 tavaszán egy tizenöt napos al-dunai expedíción vett részt, melynek történéseit papírra is vetette. Írása magyarul teljes terjedelmében Tizenöt nap a Dunán címmel halálát követően jelent meg a Királyi Magyar Természettudományi Társulat pártolói kiadványként 1890-ben.

Az al-dunai vadászkirándulás elsődleges célja az volt, hogy a koronaherceg madártani tanulmányokat tegyen. A terület gazdag sasállománya különösen vonzóvá tette Rudolf számára a térséget. „Ha az ember e vidéken az utazásból valóban élvezetet akar meríteni és a tudományos czéloknak is eleget akar tenni, ide valóságos expedícziót kell szerveznie.”  – írta[1]. Így is történt. Az expedíció résztvevői a következők voltak: Alfred Brehm német természettudós, Eduard Hodek bécsi preparátor, Eugen von Homeyer, a berlini madártani társulat elnöke, Charles Bombelles gróf a koronaherceg főudvarmestere, Lipót bajor herceg, Rudolf sógora, valamint kíséretük. Fentieken kívül velük tartottak Eduard Hodek segítői, akik egyformán ügyesek voltak „a preparálásban és az evezésben, a fáramászásban, a fészkek kiszedésében, felkutatásában és mindazon foglalatosságokban, a melyekre az efféle expedícziókon szükség van.”[2]

1878. április 22-én, Húsvéthétfőn – éppen Mária Valéria 10. születésnapján – indultak útnak Bécsből. Vonattal mentek Pestre, ahol átszálltak a Duna-gőzhajózási Társaság által az útra biztosított gőzösre. Két hét alatt a Drávafok felett található Hulló-mocsárig jutottak, az volt az utolsó állomásuk, onnan fordultak vissza.

 

Abban az időben az állatok megfigyelése összefonódott a vadászatukkal. Elejtették, majd tanulmányozták őket.  „Az elejtett madarakat mind megmértük és a színekkel egyetemben a pontosan vezetett fűzetekbe bejegyeztük; azután naplót kelle vezetnünk s a följegyzéseket egymással kicserélnünk. A zsákmányt Hodek vette át, hogy fia segítkezésével feldolgozza. A három éji gém bőrét eltettük a gyűjtemény számára; a nyolcz szürke gémet csak dísztollaitól fosztottuk meg, valamint a nyolcz kormoránt is; a varjak, a nyaktekercs, az erdei pintyőke, a nádi fülemüle és a poszáták, melyeket tulajdonképpen csak megmérés czéljából hoztunk magunkkal, részint tollastól-bőröstől az én uhu-baglyom gyomrába vándoroltak, részint a kitömő asztalra kerültek.”[3] Eduard Hodek jól ismerte a Duna ezen szakaszát, tudta, hol érdemes megállni. A lehorgonyzott gőzhajóról csónakokon eveztek a partra.  Fészkeket kutattak fel, lesekbe rejtőzve vártak a – többnyire ragadozó – madarak felbukkanására. Esetenként előre megrendelt szekerekre szállva tartottak a szárazföld belseje felé, hogy ott vadásszanak.

 

A lelőtt, vagy befogott állatokat a gőzösre szállították, ahol tanulmányozták őket.  „A hajón magán is sajátszerű vonás volt: fedélzetén ponyva-sátor alatt állott az a nagy asztal, a melyen Hodek és emberei dolgoztak; körülte minden csupa vér volt s csont, toll, csepű, széna hevert össze-vissza, keresztülkasul egymáson kor, vagyis az idő szerint, a mint idekerültek. A hajó orra táján a nagy ládák állottak, a melyekben az élő állatok voltak elhelyezve. Hogy milyen ábrázatja volt e kis állatsereglet környezetének s micsoda illatok áradoztak itt, azt nem igen tudom vázolni. Hajónk bizony a legkevésbbé volt tisztának mondható. Minthogy az egész fedélzet mindig telisdenteli volt állatokkal, készítményekkel, vadászati eszközökkel és más mindenféle dolgokkal, és reggeltől estig dolgoztak rajta, teljes lehetetlen volt alaposan megtisztítani.”[4]

A tizenöt napnyi utazás során összesen 211 állatot ejtettek el.  Rudolf így ír: „…sok kitömésre való, többnyire igen szép bőrre tettünk szert; gyűjtöttünk tojásokat és más természetrajzi szempontból igen érdekes dolgokat, mint fészkeket, növényeket és rovarokat. Azon kívül 8 élő réti sas, 6 uhu, 4 kerecseny-sólyom, 3 holló és 4 erdei bagoly, egész kis állatsereglet is szaporította még zsákmányunkat.”[5]

 

A trónörökös az al-dunai utazást követő években további expedíciókon vett részt: egyiptomi és közel-keleti utazásain szerzett tapasztalataiból írta Utazás a Keleten c. munkáját.

 

[1] Rudolf tróbörökös: Tizenöt nap a Dunán. Erdélyi Szalon Kiadó Kft., 2020, 2. p.

[2] Uo., 36-37. p.

[3] Uo., 25-26. p.

[4] Uo., 261-262. p.

[5] Uo., 266-267. p.


Szóljon hozzá!




Legfrissebb cikkek


Erzsébet királyné elveszett könyvtára
Erzsébet királyné nagyon szeretett olvasni, így nem meglepő, hogy hatalmas könyvtárral rendelkezett.
Dr. Sisi
Avagy ki tud többet Erzsébet királynéról? Kvízjáték 3–5 fős csapatok részére
Festetics Mária grófnő és Ferenczy Ida szamárháton
Gödöllő, 1873 őszén (Fotómásolat, ajándék Dr. Tolnay Pálné Kiss Máriától.) Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 4414.
Erzsébet királyné élete

Erzsébet királyné, Miksa bajor herceg (1808-1888) és Ludovika (1808-1892) bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1837-ben, Münchenben.

Tovább >>

                                                                                                                                         

 

 

 

Erzsébet királyné szobái, kertje, verandája

Erzsébet királyné ibolyaszínű lakosztályának szobáit hiteles források alapján sikerült rekonstruálni 1996-ban. A lakosztály falain a királyné gyönyörű portréi láthatók, valamint a kor kiemelkedő politikusainak arcképei, akikkel a királyné az 1867-es kiegyezés előkészítésekor került kapcsolatba.

Tovább >>

Erzsébet királyné és Gödöllő

Erzsébet 1867. május 11-én tekintette meg először a koronázási ajándékként nekik szánt gödöllői kastélyt.

Tovább >>

Erzsébet királyné névnapja

Az 1867-es kiegyezés előkészítésében a magyarok ügyét támogató Erzsébet királyné névnapja a koronázást követően hamarosan nemzeti programmá vált az országban. 1868-ban a Vasárnapi Ujság még csak a Nemzeti Színház díszelőadásáról számolt be, (a nézőtér teljes kivilágítása mellett adták elő ifj. Bertha Sándor Koronázási hymnus című művét).

Tovább >>

Honlapkészítés, keresőoptimalizálás, marketing tanácsadás: Marketing Professzorok Kft.