Amikor először a kezembe került Szabó Margit könyve, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Hiszen a királynéhoz hasonlóan én is felnőtt koromban, kisgyermekes édesanyaként költöztem Gödöllőre, és bár nekem nem lakhelyem a kastély, de napi munkámat ott végezve, mégiscsak ott “élek”. Így már a címe alapján nagyon kíváncsivá tett ez a kötet, mely a Gödöllői Királyi Kastély egykori sajtóreferensének tollából született.
Szabó Margit könyvében Erzsébet és Gödöllő kapcsolatára világít rá. Munkáját az 1866-os év bemutatásával kezdi - annál az évnél, mikor kutatásai szerint a későbbi királyné először járt a gödöllői kastélyban - és Erzsébet élete végén, az 1898-as esztendőnél végzi. Évenkénti bontásban, 33 fejezetben foglalja össze a királyné Gödöllőn töltött napjait. Minden egyes évnél beszámol arról, hogy Erzsébet mikor érkezett Gödöllőre, és mikor távozott onnan, illetve mivel foglalatoskodott az ott töltött idő alatt. Ezen felül Ferenc József, Mária Valéria és a többi családtag gödöllői tartózkodásáról is informálódhatunk a kötetből, melyenek leírásait levelekből, beszámolókból és újságcikkekből vett idézetek gazdagítják.
Az eseményeket évenként tárgyaló fejezeteket követően a Monarchia időszakából származó, a királyi családdal kapcsolatos anekdoták, illetve az Erzsébethez kötődő gödöllői emlékhelyek bemutatása következik. Természetesen fény derül arra is, hogy milyen körülmények között hangzott el a királyné szájából: “Gödöllői lakos vagyok.” A gazdagon illusztrált kötetet egy “Ki kicsoda?” és egy bő irodalomjegyzék zárja.
Az érdekességekkel teli, könnyen befogadható stílusban írt könyvet végigolvasva úgy érzem, nemcsak gödöllői lakosként kerülhetünk közelebb a királynéhoz, hanem a városon kívűl élőként is megérthetjük Erzsébet különös vonzódását a helyhez, amely olyan nagy szeretettel és tisztelettel fogadta őt be.
Kassa Melinda
