Erzsébet királyné kevésbé ismert velencei tartózkodásai az 1890-es években

Sztáray Irma grófnő Erzsébet királyné hűséges kísérője volt a királyné utolsó éveiben.   Csak 1908-ban döntött úgy a grófnő, hogy megírja Erzsébet királyné kíséretében című visszaemlékezéseit. Ahogy Sztáray grófnő a könyv előszavában megírja, rengeteg levelet küldött édesanyjának az Erzsébet királyné szolgálatában töltött évek alatt, és ezeknek a leveleknek az újra olvasásával próbálta meg rekonstruálni a királynéval töltött időt. A grófnő 1895-ös levelei segítségével megpróbál például visszaemlékezni Erzsébet, Mária Valéria és Ferenc Szalvator 1895-ös velencei kirándulására.

Így ír Velencéről: “Valérie főhercegnő még nem ismeri a lagúnák városát, és őfelsége sem járt ott, mióta ez olasz kézen van, ennélfogva elhatározta a királyné, hogy megnézzük Velencét.” [1]

A grófnő azonban rosszul emlékszik, mert több levél is fennmaradt, amely bizonyítja: Erzsébet királyné 1893-ban is járt Velencében. Tehát az nem lehet igaz, hogy Erzsébet 1861/62 óta nem járt Velencében és csak 1895-ben tér oda vissza lányával, Mária Valériával és vejével, Ferenc Szalvator főherceggel.

Mária Valéria naplójából tudjuk, hogy Erzsébet 1893. szeptember 8-án Mária Valéria névnapját ünnepli annak családjával, majd elutazik Velencébe.   Valéria a következőket jegyzi fel naplójába: "Egy a mamával, a férjemmel és a gyerekekkel jól elköltött névnap, ami után este búcsút vettem a mamától, mivel egy rövid időre Velencébe, majd Gödöllőre utazik.”[2] Az Osztrák–Magyar Monarchiában nemcsak Magyarországon volt nagy hagyománya a névnapok ünneplésének, hanem Ausztriában is. Ez onnan ered, hogy a katolikus országokban a keresztnév, amelyet a templomi keresztelő során a babák a születésük után a lehető leghamarabb megkaptak nagyon fontos volt. Ausztriában csak 1939-ben vezették be a születési anyakönyvi kivonatot, így előtte mindenkinek csak keresztlevele volt. A nagyon katolikus Habsburg családban is ünnepelték a névnapokat.  Így Mária Valériáét is szeptember 8-án.  Ausztriában tartotta magát az a mondás, hogy „Geburtstag hat jedes Kalberl, Namenstag nur ein Menschenkind”.[3]  Vagyis: Minden borjúnak van születésnapja, de névnapja csak embergyermeknek lehet. Szeptember 8. a katolikus hívők körében Jézus anyjának, Mária születésének ünnepe. Mária Valéria is ezen a napon ünnepelte névnapját.  Erzsébet miután felköszöntötte kedvenc lányát 1893. szeptember 8-án, másnap Velencébe utazik, de alighogy elutazik, Ferenc József máris levelet küld feleségének,  amelyben némi szemrehányást tesz neki amiatt, hogy csak Paar grófon keresztül tudja, hogy a császárné szerencsésen megérkezett Velencébe.

 “Nopcsa Paarhoz küldött táviratából tudtam meg tegnap, hogy szerencsésen megérkeztél Velencébe, s most már nagyon remélem, hogy kellemes és hasznos lesz ottani időzésed.  Kérlek, mondd meg Marie Festeticsnek, szíveskedjék néha írni nekem, hogy valamit mégiscsak megtudjak rólad.”[4] Néhány nappal később a császárt nagy öröm éri, de csalódott is, amikor a császárné személyesen küld neki sürgönyt, de csak egy rövidet, amelyben Ferenc József újabb leveléből arra lehet következtetni, hogy Erzsébet annyit ígért neki a sürgönyében, hogy Festetics grófnő majd ír a császárnak. Ferenc József így ír Erzsébetnek szeptember 14-én: “Édes, szeretett lelkem, még egyszer megköszönöm írásban is a tegnapelőtti sürgönyödet, amit tegnap hajnalban kaptam meg, amikor átutaztam Neuhäuselen. Ettől eltekintve semmit nem tudok rólad, csak azt, amit az újságokban látok, s az nem sok. Türelmetlenül várom tehát a grófnő előrejelzett levelét, amiben remélhetőleg rólad szóló hírek is lesznek, nem pusztán poétikai és filozófiai eszmefuttatások. Remélem elégedett vagy Velencével, s a - legalábbis nálunk - csodaszép időjárás még a tengeri fürdőzést is lehetővé teszi.”[5]

 Ferenc József ekkor még nem tudja, hogy a császárné éppen ezen a napon végre ír neki személyesen egy levelet, amelyet a császár hamarosan Schönbrunnban olvashat. Ferenc József újabb, szeptember 16-án kelt leveléből kiderül, hogy Erzsébet nagyon elégedett Velencével és élvezi az ott töltött időt, viszont a császár nem helyesli, hogy a császárné éjjelenként sokáig fennmarad Velencében.

“Édes szeretett lelkem,

14-én kelt kedves leveledet tényleg nem vártam, csak annyit reméltem, hogy a grófnő majd ír.  Ezért volt annyira örvendetes tegnap a meglepetés és egész szívemből köszönöm a jóságodat. Örülök, hogy jól érzed magad Velencében, és hogy nagyon élvezed a kényelmet. Csakhogy a hosszú éjszakázás nem célszerű, ilyesmire én nem lennék kapható.”[6] A korán nyugovóra térő és korán felkelő császár el sem tudta képzelni, hogy mit élvez a felesége az éjszakázásban, hogyan tudja az éjszakáit pl. olvasással tölteni.

 A császárnénak velencei tartózkodása alatt Ferenc József beszámol a barátnő, Schratt Katalin gleccsertúrájáról is, illetve utal arra, hogy Erzsébet azt hitte, hogy a barátnő a császárnál volt Schönbrunnban.

 “Fél 6-tól 7 óráig a barátnőnél voltam, aki délután 4 órakor érkezett meg Semmeringből. Tehát nem volt itt akkor, amikor megkaptam a leveledet, amelyben úgy véled, hogy itt van. Átadtam üdvözletedet, ő pedig kezedet csókolja. Odáig van a kolosszális gleccsertúrájától, amit majdnem végig ragyogó időben tett meg, azt állítja, soha nem fáradt el, nagyon jó színben van, de rettenetesen leégett, a bőre kiszáradt, itt-ott hámlik és sebek is vannak rajta, mert maszkot nem viselt. Aludni keveset aludt, napi hat-hét órát gyalogolt, többnyire hegynek fel, hegynek le, s amennyire ki lehet szedni belőle, egyik-másik hely olyan volt, hogy már annak is örülni lehet, hogy szerencsésen visszatért. “[7] Ferenc József leveléből látszik, hogy örökké rettegett a számára két legfontosabb nő egészsége és testi épsége miatt.  Erzsébetet, aki megszállottja volt a diétának és a gyalogtúráknak persze rögtön érdekelni kezdte velencei tartózkodása alatt, hogy a barátnő vajon hány kilót adott le a túra során és Ferenc Józseftől küldött egy cetlit Schratt Katalinnak, amelyen ő lejegyezte, hogy a velencei kúrája alatt mennyit fogyott.  Ferenc József így ír erről a színésznőnek október 11-i levelében, amikor egyébként már Erzsébet régen hazatért Velencéből, csak a császárnak nem volt ideje Schratt Katalinnak írni a kőszegi hadgyakorlat alatt: “Átadtam kézcsókját a császárnénak. Ő szívből üdvözli Magát, és megparancsolta, hogy küldjem el a mellékelt cetlit, amelyen rajta áll a testsúlya, hogy mennyit fogyott a legutolsó méredzkedésig.  A császárné természetesen nyomban tudni akarta, hogy Maga mennyit adott le a hegyi túra után, és amikor azt mondtam, hogy egy kilót, kevesellte. Sajnos nem jó állapotban, és mivel alig vesz magához ételt, viszont igen hosszú gyalogtúrákat tesz, most még soványabb, mint Ischlben volt. Szerencsére nem fáj a lába, és a velencei tengeri fürdőkkel is elégedett. “[8]  Ferenc József szeptember 16-i levélben megírja a császárnénak, hogy el kell utaznia a hadgyakorlatokra Kőszegre (Güns németül) és aligha lesz ideje, akár röviden is írni neki.  „Ma itt maradok, 4 órakor fogok elutazni Hetzendorfból Günsbe. Nagy lesz ott a felhajtás, s aligha lesz módomban, hogy akárcsak keveset is írjak. Ámde gondolataim szeretettel és vágyakozva fognak feléd szállni. Teljes szívemből ölellek, a te Ki.-d.”[9]  Persze Ferenc József nem tudja megállni, hogy ne írjon a császárnénak és hogy felesége inkognitóját megőrizze, a következő táviratot küldi Erzsébetnek 1893. szeptember 18-án a velencei Hotel Európába, ahol Erzsébet velencei tartózkodása alatt megszállt.  Ebből a rövid táviratból tudjuk, hogy Erzsébet a Hotel Európában szállt meg Velencében. Az 1820-tól hotelként működő velencei palota manapság a velencei Biennale főhadiszállása, Erzsébet idejében azonban még előkelő hotelként működött a palota. Ferenc József ezt a rövid táviratot küldte feleségé velencei hoteljébe:

“Hohenems grófnő, Velence, Hotel Európa

Legmelegebb köszönettel vettem a grófnő levelét. A mai első gyakorlat nagyon jól

sikerült. Az idő fülledt. Kevés, rövid pásztás eső. Sokat gondolok, rád és legmelegebben ölellek.

Güns, 1893, 18/9, délután 5 óra.

Hohenembs. “[10]

Ferenc József egy szeptember 23-án kelt levelében visszautal a szeptember 18-án kelt sürgönyében említett levélre, amelyet Festetics grófnőtől kapott és örül neki, hogy Erzsébet tájékoztatta róla, hogy rendben megérkezett Velencéből Gödöllőre.

“Édes, szeretett lelkem,

Végre odajutottam, hogy írhatok.  Günsben tényleg nem volt lehetőség, mert egy szabad percem sem akadt. Most már azonban túl vagyok rajta, tehát még egyszer, írásban is meg akarom köszönni a sürgönyödet, amely azt jelezte, hogy szerencsésen megérkeztél Gödöllőre. Örülök, hogy szép az idő, s így az első benyomás kedvező volt. Tegnap levelet kaptam Festetics grófnőtől is, nagyon köszönöm neki, azt vettem ki belőle, hogy nagyon élvezted Velencét.”[11] Festetics Mária velencei benyomásairól sajnos nem maradtak fenn feljegyzések, mert a grófnő naplói ezekből az évekből nem kerültek elő. Pedig valószínű, hogy a grófnő leveleiből több részletet megtudtunk volna Erzsébet 3. velencei útjáról, mint Ferenc József unalmas leveleiből. Sajnos ezek a levelek is azt bizonyítják, hogy hiába ír a császár több oldalas leveleket a császárnénak, csak annyira végtelenül unalmas dolgokról ír, mint az időjárás, a hadgyakorlat, a vadászatok stb. Így nem lehet azon csodálkozni, hogy Erzsébet vagy nem akar neki személyesen levelet írni, inkább Festetics grófnőt kéri meg, hogy számoljon be a császárnak az utazásáról, vagy pedig csak rövid táviratokat, rövid leveleket ír a császárnak, amelyekben nagyon keveset ír saját magáról. 1893-ban, majdnem 40 évnyi házasság után már Erzsébet régen rájött, hogy a férjét a fentebb említett praktikus és unalmas dolgokon kívül semmi nem érdekli, úgysem értené meg azokat a fennkölt gondolatokat, amelyek a császárnét foglalkoztatták. Tehát Ferenc József Erzsébetnek írt leveleiből mindössze annyi derült ki Erzsébet 3. velencei utazásáról, hogy a Hotel Europaban lakott, 2 hétig tartózkodott a városban és tengeri fürdőkúrát vett, amellyel nagyon meg volt elégedve.

Szerencsére 1895-ös velencei útjáról már többet lehet tudni Sztáray Irmának és Mária Valériának köszönhetően, a visszaemlékezések alaposabb olvasása során kiderül néhány apró érdekesség erről az 1895. áprilisában Velencében eltöltött 3 napról.

Mária Valéria naplójából kiderül, hogy 1895. április 23-án férjével Pulába utaztak, ahonnan Károly István főherceggel és Terézia főhercegnével Spalatoba (Split olasz neve) utaztak, ahol be akarták várni a Korfu szigetéről visszatérő Erzsébetet, hogy Splitben találkozzanak vele. Mária Valériáék nem tervezték, hogy Velencébe mennek.

„Ferenc és én Polaba utaztunk, ahonnan Teréziával és Ferenc Istvánnak Spalatoig akartunk a mama elé menni, hogy Korfuról visszatérve találkozzunk vele.”[12]  Sztáray grófnő úgy emlékszik, hogy:

“Spalatóba érve Valérie főhercegnő és férje, Ferenc Szalvátor főherceg szálltak be hozzánk, hogy innét velünk utazzanak.”[13] Mária Valéria szerint meglepetésként érte őket, hogy Erzsébet Velencébe akart menni Splitből. Valéria valószínű azt hitte, hogy Splitből egyenesen Triesztbe utaznak. „A mama meglepett azzal a kijelentésével, hogy Velencébe akar utazni.“[14] A Splitben töltött nappal kapcsolatban Ferenc István főherceget és Mária Terézia főhercegnét megemlíti Sztáray grófnő és Mária Valéria is, hogy vendégül látták őket a Miramaron egy ebédre, majd megnézték közösen Split történelmi belvárosát és a királyné annyira jó hangulatban volt, hogy a bámészkodók sem zavarták Splitben.

„Tizenegy órakor déjeuner volt a Miramare fényes termében, melyen Károly István főherceg nejével, Mária Terézia főhercegnővel részt vettek. Az étkezés után megnézük Spalatót, s ami itt legérdekesebb: a római korból visszamaradt emlékeket. Kószálásunknak  közben valahogy híre ment a királyné megérkezésének, és csakhamar egész csődülete a kíváncsiaknak járt nyomunkban. Szerencsére őfelsége ma nagyon jó hangulatban volt, és nemigen engedte magát megzavarni. “Nem bánom, hadd legyek ma látványosság”, mondta mosolyogva, s csupán sietős tempója árult el némi idegességet.”[15]

Sztáray grófnő megemlít egy vicces jelenetet, amely Ferenc Szalvator főherceggel történt a Splitből Velencébe tartó hajóúton.  „A főherceg éjszakára, hogy, hogy nem, nyitva feledte kajütje ablakát, s egyszer csak arra ébredt, hogy akaratlanul is tengeri fürdőt vett.”[16]

Erzsébet és családjának hajója a Piazettan, a velencei Szent Márk tér tenger felőli bejárata előtt kötött ki, nem messze a királyi palotától, ahol Erzsébet fiatalkorában lakott velencei utazásai során.  Velencének ezen része a Szent Márk tér előtt elterülő tengeri kikötővel Napóleon francia császár szerint Európa legszebb szalonja. Sztáray grófnő is el van ragadtatva a látványtól a leírása alapján.

„Reggeli 10 órakor értük Velencét, s a legszebb helyen, a Piazetta előtt kötöttünk ki.  Majdnem szembe velünk áll a királyi palota, hol valaha a királyné boldog időket töltött fiatal férjével.”[17] Itt a grófnő Erzsébet első velencei tartózkodására utal, amikor Erzsébet elkísérte Ferenc Józsefet a Habsburg uralom ellen lázadozó Velencébe 1856/57 telén. Erzsébet 1895-ös velencei útja során már csak mint vendég tér vissza a királyi palotába, ahol nem kerülhet ki egy kötelező udvariassági látogatást, mivel I. Umberto király és Margit királyné hírül vette, hogy a császárné Velencében van.

Sztáray grófnő erről így ír:

“Harmadnapra volt kitűzve elutazásunk, s már készülődésre gondoltunk, mikor megtudtuk, hogy Humberto király és Margherita királyné érkeznek. Meg kellett tehát toldani velencei időzésünket. A királyné egyedül ment át a palotába, hol egy fél órát  időzött, és alighogy visszatért a hajóra, már jött a királyi pár visszaadni a látogatást.”[18]A grófnő feljegyzéseivel ellentétben Mária Valéria főhercegnő visszaemlékezése szerint Erzsébet nem egyedül ment a királyi palotába, hanem Mária Valéria is elkísérte édesanyját. A főhercegnő a következőket jegyezte fel a naplójában: „A mamával meglátogattuk a királyi felségeket a királyi palotában, ugyanazokban a termekben, amelyekben a mama lakott, amikor még Velence osztrák volt.”[19]

Erzsébetnek, aki nem kedvelte ezeket a protokolláris látogatásokat nem volt szerencséje, mert I. Umberto és Margit királyné azért tartózkodtak Velencében 1895 áprilisának végén, hogy megnyissák az első velencei Biennalet 1895. április  30-án. [20]  Mária Valéria főhercegnő is megjegyzi naplójában, hogy április 29-én az egész város ünnepi készülődésben van, mert  „az olasz felségek jönnek a művészeti kiállítás megnyitójára.”[21] Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Margit királyné teljesen megbotránkozott Giacomo Grosso Il supremo convegno festményén, amely ”meztelen női testeket ábrázol egy halottas ágynál tartott orgián, ráadásul a képen egy apáca kér bebocsátást a szobában folyó ünnepségre. A szex, a halál és az istenkáromlás ilyen összemosásán Margit királyné teljesen felháborodott.”[22]

Margit prűdsége nem az első velencei Biennalén jelenik meg először. Ennél sokkal ártalmatlanabb ábrázolásokat sem tűrt meg a velencei királyi palotában sem. Érdekes elképzelni, hogy vajon mit szólt volna Erzsébet királyné, ha megtudja, hogy egykori lakosztályában Margit királyné a plafonon néhány meztelen allegorikus alakra ruhákat festetett, mert Margit ízlésének nem voltak megfelelőek a ruha nélküli alakok. Nem tudjuk, hogy Erzsébet mit gondolhatott Margit olasz királynéról, de a két hölgy nagyon eltérő személyiség volt. Margit imádott reprezentálni a korona szolgálatában és rendkívül népszerű volt Olaszországban. Az olasz királynét sajnálta a népe, amiért a férjéről köztudott volt, hogy csalja a feleségét és I. Umberto király, hogy bűntudatát enyhítse, hatalmas és értékes gyöngynyakláncokat vásárolt feleségének. Margit legtöbb portréján igencsak gazdagon volt felékszerezve, férje számtalan kalandjának köszönhetően.  Erzsébet és Margit királyné bármennyire különbözőek is voltak, mégis lehetett egy közös témájuk, mégpedig a hegymászás és túrázás. Margit királyné „szenvedélyes  alpinista  volt, első női hegymászóként ő jutott fel az olasz Alpokban a Monte Rosa legmagasabb csúcsára.”[23]

Nem tudjuk, hogy Erzsébet hogyan élte meg, hogy újra belépett a velencei királyi palotába, de Sztáray Irma és Mária Valéria feljegyzéseiből ismeretes, hogy kíséretének utalt 1856/57-es és 1861/62-es velencei tartózkodására is, amelyeket nagyon élvezett fiatalasszonyként. A királyi palota termei egyébként bármennyi átalakítást is végeztettek rajta az olasz királyék, mire Erzsébet 1895-ben már mint vendég megjelent egykori termeiben, továbbra is magán viselte a Habsburgok kéznyomát. A trónteremben pl. a tapéta alatt megtalálható a Lombard-Velencei Királyság idejéből származó eredeti vörös tapéta, amellyel 1854-ben látták el a tróntermet. A trónterem Erzsébet királyné 2. velencei tartózkodása idején, 1861/1862-ben várószobaként szolgált annak a néhány vendégnek a számára, akiket az ifjú császárné a szomszédos sarokszobában, az audienciateremben fogadott.  A császárné fogadótermében lévő 10 karosszék még a 18. századból származott, a velencei dózsék palotájából.

Jelenleg Erzsébetre emlékezve itt van kiállítva  Anton Einsle 1855 körül készült Erzsébet-portréja.  

A fiatal Erzsébet császárné szobái közül talán a legérdekesebb az egykori budoárja, amelyet az olaszok emlékezete szerint Erzsébet fiatalkori  kedvenc  virágaival, a gyöngyvirággal és a kék búzavirággal díszített Giovanni Rossi. Szintén az ifjú császárné iránti figyelmességből a szobát Erzsébet kettős osztrák–bajor címere díszíti. Erzsébet hálószóbája eredetileg Mária Lujza francia császárné hálószobája volt, majd az 1854-es felújítási munkák során is megmaradt ennek a szobának az eredeti funkciója. Erzsébet császárné ágyát 1866-ban, miután Velence olasz kézre került, visszaszállították Bécsbe, de sok turista a szoba mai berendezése alapján úgy gondolja, hogy Erzsébet ágyát láthatjuk a hálószobában, holott az E monogrammal ellátott ágy Napóleon mostohafiáé,  Eugene de Beauharnais hercegé volt, aki Napóleon uralkodása alatt az Olasz Királyság alkirálya volt.

A császári apartmanokhoz tartozott még egy gyönyörű ovális terem is, amely Ferenc József és Erzsébet látogatása alatt étkezőként szolgált a fiatal pár számára. Ferenc József Mária Lujza francia császárné egykori fogadószobáját használta dolgozószobaként. Ferenc József császár egyszerű életvitelének megfelelően a velencei királyi palotában való tartózkodása alatt mindössze 3 szobát használt. Öccse, Miksa főherceg, aki a Miramar kastély megálmodója is volt, személyes ízlésének megfelelően próbálta átalakítani a velencei palotát itt tartózkodása alatt. Miksát megihlették az 1850-es években a mesés Keleten tett utazásai és megbízta Giovanni Rossit, hogy tervezzen neki egy keleti szobát. A keleti díszítésben azonban a művész megjelenítette az Osztrák Birodalom tartományainak címereit is, így megcsodálhatjuk a plafonon a Magyar Királyság címerét is.

Miksa egy elegáns asztalt is készíttetett muránói üvegből, amelyre ha rásüt a nap, akkor az asztal ragyogása a gyémántéval vetekszik. Miksa saját és felesége termeit szívesen díszítette általa kedvelt festők műveivel. Van Miksa egykori termeiben a velencei Szent Márk térről egy festmény, amelyen a zászlórudakon az osztrák zászló lobog, ezt a Savoyaiak egyszerűen átfestették 1866-ban. Miksa és Charlotte lakosztályában érdemes megfigyelni az elegáns kecses figurákkal festett ajtókat is. A Habsburgok távozása utána az olasz Savoyai-ház már korántsem volt olyan kreatív és jó ízléssel megáldott, mint Erzsébet kedvenc sógora, Miksa főherceg. A Savoyai uralkodók termei már elég egyszerű berendezésűek, minden szobába igyekztek jól látható helyen elhelyezni a családi címert, hogy mindenki lássa, hogy vége a Habsburg uralomnak Velencében. Van két érdekes kép a Savoyai termekben. A plafonon van egy freskó, amely Velencének az egyesült Olasz Királyságba való felvételének allegorikus ábrázolása, Giacomo Casa műve. A művésszel ráfestettek 2 számot 647246 és 81, ami elvileg azt jelképezi, hogy hányan szavaztak az Olasz Királyságba való csatlakozásra és hányan akartak Velencében Habsburg uralom alatt maradni. Ezzel a számmal (81) csak az a baj, hogy ahány emlékmű van az eseménnyel kapcsolatban a városban, annyiszor változik. Tehát nem valami megbízható. Bár Velence sokat szenvedett a Habsburg uralom alatt, ugyanakkor viszont nagy fejlődésen is ment át abban az időszakban amikor az osztrákok uralkodtak itt, tehát azt erős olasz hazafias túlzásként foghatjuk fel, hogy csak 81 ember volt, aki szeretett volna a Habsburgok uralma alatt élni. Ugyanebben a szobában van egy festmény 1859-ből, amely a hálás Lombardiát és a még mindig osztrák rabságban, láncon tartott Velence allegorikus ábrázolását mutatja. 

A palotában dolgozó idegenvezetők szerint, ha jobban megfigyeljük Velence arcán nem az látszik, hogy annyira örömmel igyekezne az új egységes Olasz Királyság karjaiba.[24] A Murano szigetén folyó üveggyártás, ahonnan Miksa is hozatta a palota egyik legcsodásabb bútordarabját, a fentebb említett muránói üvegből készült asztalkát, Erzsébetet is érdekelte, mert Sztáray Irma leírásából tudjuk, hogy 1895-ös háromnapos velencei tartózkodása alatt Valériáékkal elutazott Murano üvegraktáraiba is.

„Soká s szinte áhitattal néztük a Canal Gradét, utánozhatatlan palotasorait, lelket fölemelő gyönyörűséggel álltunk Tiziano és Veronese előtt, s végül megtekintettük Murano híres üvegraktárát.”[25]

Erzsébet 2. velencei útjáról (1856/57) is tudjuk, hogy nagy érdeklődést mutatott Velence kultúrkincsei iránt és szinte minden nevezetességet és kiállítást megnézett ott tartózkodása idején. 1895-ös útján pedig Sztáray Irma fentebb idézett leírásából látjuk,  hogy Valériáékat is igyekezett az ott töltött pár nap alatt megismertetni Velence szépségeivel.

Nehéz megmondani, hogy hol nézhették meg Tiziano és Veronese képeit Velencében az 1895-ös utazás során, mert mindkét festő művei több helyen is együtt megcsodálhatóak, például a Dózsepalotában vagy a Gallerie dell’ Accademia kiállítótermeiben, illetve több velencei templomban is előfordulnak a két nagy festő művei, de talán a Gallerie dell’ Accademia kiállítását látogatták meg.

Sztáray grófnő megemlít még egy érdekességet a velencei tartózkodásról a művészetekkel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy Erzsébet az öreg Bezarelnél vásárolt. „Éppen Bezarel művészi bronztárgyaiból válogattunk, midőn hirtelen fölkerekedett égiháború  tört ki. Várakoznunk kellett. Az öreg Bezarel aligha meg nem sejtené a magas vendéget, mert ez alkalmat felhasználva elénk tolta vendégkönyvét és felkérte őfelségét, hogy írnánk be neveinket. A királyné parancsára ezt írtam be: » Sztáray grófnő társaival.« Az öregúr erre szívességünket egy bókkal hálálta meg. »Örülök, mondá, hogy atelier-mben ezúttal virágokat látok s nem mint rendesen - töviseket.« A királyné nagyon kedvesnek találta az öreg Bezarelt, de távozóban figyelmeztetett, hogy ilyen alkalmakkor felejtsem el a királynét, s bánjak vele úgy, mint egy idősebb barátnővel.”[26] Valentino Panciera Besarel [27] művészete ismert volt a 19. századi európai arisztokrácia körében. Vásárolt nála az olasz királyi család és a walesi herceg is. Erzsébet talán még Bécsben ismerkedett meg a munkáival, mert ” a művész szerepelt az 1873-as bécsi világkiállításon.”[28] Bezarel bókját, miszerint örül, hogy most virágok és nem tüskék vannak a műtermében, mint máskor, én azt gondolom, hogy úgy kell érteni, hogy Bezarel bár Erzsébet Velencében épp bronzszobrokat vásárol tőle Sztáray grófnő szerint, de a művész főleg fával foglalkozott és nyilván munka közben sokszor előfordult, hogy tüske (szálka), ment a kezébe.  Még azt is el tudom képzelni, hogy Sztáray grófnő itt szintén rosszul emlékszik vissza és Erzsébet valójában Bezarel gyönyörű fafaragványaiból vásárolt, csak több igen sötét színű volt, ami valóban hasonlít első ránézésre a bronzra. Bezarel mester ugyanis a gyönyörű fafaragásáról volt híres arisztokrata körökben, illetve márvánnyal is dolgozott a fa mellett. Bronz tárgyakat nem találtam vele kapcsolatban az internetes forrásokban való kutakodásom alatt. Sztáray grófnő feljegyzésében még egy  további érdekes dolog szerepel a velencei tartózkodással kapcsolatban. Megjegyzi, hogy elmentek a Girardino-Publico képkiállítására. „A Girardino-Publico képkiállítása nemigen ragadt el bennünket.”[29] A grófnő ezen megjegyzését azért tartom figyelemre méltónak, mert ezek szerint április 28-án már megengedték Erzsébetnek és kíséretének, hogy megnézzék a Girardino-Publico területén lévő képkiállítást, amely a hivatalosan csak 1895. április 30-án megnyíló első velencei Biennaléhoz tartozott. Persze nincs ebben semmi meglepő, a mai napig is így működnek a dolgok királyi körökben, hogy a befolyásos királyi családok tagjai, ha úgy kívánják, akkor kiállításokat, filmbemutatókat stb. megtekinthetnek még a hivatalos megnyitó előtt.

Remélem, hogy ennek a kis összefoglalónak a segítségével sikerült megtudnunk néhány érdekes apróságot Erzsébet királyné harmadik és negyedik velencei útjáról.