KÖNYVAJÁNLÓ
Christian Sepp: Zsófia Sarolta: Sisi szenvedélyes húga
Budapest, Európa Könyvkiadó, 2021.
Éppen ideje volt, hogy valamelyik testvérrel közelebbről megismerkedjem, hogy egyedi sorsa, karaktere kibontakozzék előttem. Zsófia Saroltával kezdtem meg a sort. Róla ugyan megjelent már korábban egy regény és egy kétrészes kosztümös film is, mégsem kerültem hozzá közelebb.
A Zsófia Sarolta: Sisi szenvedélyes húga című kötet szerzője, Christian Sepp azonban alaposan átrágta magát a levéltári anyagokon, a fennmaradt családi levelezéseken, és ezeken keresztül igyekezett bemutatni az egykori bajor hercegnőt, immáron Ferdidand von Alençon herceg feleségét. Sok irat elveszett, vagy tudatos megsemmisítés áldozata lett, akárcsak Erzsébet személyes levelezése. A kép, ami kibontakozik, azonban ennyi forrás figyelembevételével is lehangoló.
Zsófia, aki nem akart boldogtalan házasságban, a konvenciók szorításában élni, többször is próbált menekülni. Ezekért a próbálkozásokért azonban súlyos árat fizetett: őrültekháza, vagy nevezzük enyhébben: idegszanatórium lett a lakhelye bizonyos időre. A család férfi tagjai, élükön a Wittelsbach-család akkori fejével: Károly Tivadar herceggel, azonmód egy ilyen gyógyintézmény falai mögé zárták. Károly Tivadar, akiről eddig csak azt tudtam, hogy kiváló szemspecialista és a szegényeket ingyen gyógyította, aki legkedvesebb fivére volt Sisinek, nos ugyanez a Károly Tivadar habozás nélküli bezáratta húgát, amint a család tekintélyét veszélyeztetve érezte.
És ne gondoljuk, hogy Erzsébet, az olyannyira szabadságszerető császárné elítélte ezért a férfiakat. Ellenkezőleg: verseiben keményen, elítélően beszél húgáról. Annak ellenére, hogy valamelyest azért jómaga is elkívánkozott Ferenc Józseffel való házasságából (bár Ő sosem lépett a tettek mezejére), bizony nagyon kemény kritikát fogalmaz meg húgával szemben.
Ennek ellenére voltak olyan időszakok az életükben, amikor a két testvér igen közel állt egymáshoz. Zsófia és férje gyakran jártak látogatóban a bécsi császári udvarban.
Zsófia a vallásba menekült, tagja lett a Domonkosok harmadrendjének, ahol a Mária Magdolna nővér nevet vette fel. Ez is egy olyan információ volt számomra, amelyről eddig sosem hallottam.
Azt hiszem, nem számít spoilernek, ha elárulom, hogy Zsófia Párizsban egy jótékonysági bazár (Bazar de la Charité) alkalmával vesztette életét. A szemtanúk szerint különösebben nem is igyekezett menekülni. Mint aki belenyugodott sorsába, higgadt maradt és inkább másokon iparkodott segíteni. Teste sajnos annyira roncsolódott, hogy a család fogorvosa tudta csak azonosítani. Hogy megtudjuk, miként jutott el Sisi kedves kishúga ebbe a szinte közönyös lelkiállapotba, mindenképp érdemes elolvasni Sepp könyvét!
A kötetből kiderül, hogy a szerző rengeteg forrást használt, családi és hivatalos levéltárakba nyert betekintést, amelyeket a könyv végén egy listában meg is nevez, más forrásokkal együtt. Könyvtáros lelkületem mégis a láb- vagy végjegyzetekért kiált, hogy egyes információk forrását megismerhessem és tovább tudjak kutakodni a témában. Sajnos ez nagy hiányossága a könyvnek, még a szó szerinti idézeteket sem hivatkozza meg a szerző.
Ezzel együtt ajánlom mindenkinek, akit érdekel Erzsébet, hiszen főként miatta készült egyáltalán könyv a húgáról. Valamint aki szívesen pillant bele az arisztokrácia kívülről irigylésre méltó, ámde belülről kőkemény világába.
Jó olvasást kívánok!
Varga Andrea
