„Azok a tárgyak, amelyek szinte még „egy levegőt szívtak” vele, ezek mind-mind egy picit őt magát varázsolják ide a jelenbe.”

Főoldal > „Azok a tárgyak, amelyek szinte még „egy levegőt szívtak” vele, ezek mind-mind egy picit őt magát varázsolják ide a jelenbe.”

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

„Azok a tárgyak, amelyek szinte még „egy levegőt szívtak” vele, ezek mind-mind egy picit őt magát varázsolják ide a jelenbe.”


2022/08/22

Hogyan kezdődött Surányi Linda érdeklődése Erzsébet királyné iránt? Hogy fér meg nála a vizitkártya mellett a PEZ cukorkatartó? Bemutatjuk Az én Sisim című felhívásunkra érkezett nyertes pályázóinkat!

 

„Nem is értem, hogy volt,
egyszer csak úgy jött,
az a tény, hogy megszerettem őt”

(részlet az Elisabeth musicalből)

„Azok a tárgyak, amelyek szinte még „egy levegőt szívtak” vele, ezek mind-mind egy picit őt magát varázsolják ide a jelenbe.”

„Mindig ez az Elisabeth-idézet jut eszembe, ha visszagondolok, hogyan kezdődött ez az utazás, Sisivel és velem. Mintha éppen így történt volna. Az az egy biztos, hogy 24 évvel ezelőttre kell ehhez visszamennünk. Akkor volt a királyné halálának 100. évfordulója, és szinte minden újság megjelentetett róla hosszabb-rövidebb írásokat. Nekem pedig kezembe került egy újságcikk az anyukám által olvasott Nők Lapjában. Elolvastam, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az üzletekben rendre átlapoztam minden újságot, újabb cikkek után kutatva. Elkezdett érdekelni ez a nő, akivel annyi hasonlóságot véltem felfedezni magamban. Aztán megvásároltam az első két könyvet, ezek Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében, és a „Sirály vagyok, sehová se való” című kötetek voltak.

2001-ben jutottam el először Gödöllőre, ahol - még a régi, vadregényes kertben - teljesen át tudtam érezni ennek a helynek a varázsát. Talán az agyamon akkor ülő „rózsaszín köd” okozta, vagy egyszerűen csak nagyon ezt akartam, de éreztem ott Erzsébet jelenlétét. A nap végén felvásároltam mindent az ajándékboltból, ami mozdítható volt. A korai gödöllői emléktárgyak közül mégis a legkedvesebb nekem néhány kis fakéreg-darab, amiket a kertben sétálva a földről gyűjtöttem össze, a régi, nagy fák tövéből, akik még szemtanúi voltak a királyné sétáinak.



Erzsébet királyné végigkísérte ezt az elmúlt 24 évet, kevés olyan nap volt, amikor ne foglalkoztam volna valamennyit vele. Volt rengeteg csodás élmény, ami sosem született volna meg, és néhány rossz időszak, amin sokkal nehezebb lett volna túljutni, ha ő nincs.”

 

Gyűjteményéről így ír: „Egyszer, ha nagyon sok időm lesz, meg fogok számolni pontosan darabra mindent. Úgy saccolom, minden aprósággal együtt 1000 darab fölött lehet a teljes gyűjtemény. Nem tudatosan, hanem fokozatosan, az évek alatt alakult ki a mostani arca a gyűjteményemnek. Három nagy csoportra tudnám bontani a teljes kollekciót: az értékes régiségekre, az alapvető dolgokra (pl. könyvek, újságcikkek), és arra, amit én csak giccsnek hívok.

 

„Ez ritka drága kép: Elisabeth a trónon”

(részlet az Elisabeth musicalből)

 

A majdnem 600 darabos képeslap gyűjtemény mindenképp az értékes kategóriába tartozik. Ezek jelentős része Erzsébet szobrokat, emlékhelyeket ábrázol, köztük sok olyat, ami ma már sajnos nem látható. Néhány éve elkezdtem a képeslapokat „üzenetük” szerint is figyelni. Már nagyon nehéz olyan motívumot találni, ami hiányzik a gyűjteményemből, ellenben nagyon érdekes történeteket, üzeneteket lehet olvasni ezen lapokon, amiket a feladók írtak a címzetteknek. Van olyan gyászkeretes, Erzsébet halála alkalmából kiadott lap, amin tőle idézett pár sort a lap feladója; van Erzsébet-szobrot ábrázoló képeslapon küldött üzenet, amiben leírják, hogy a szobor felavatására milyen ruhával kell készülni; és van egy lap az Erzsébet Királyné Szanatóriumból, amit titkosírással írtak meg.

Persze a mennyiség nem minden, hiszen vannak nagyon érdekes, egy-egy darabos tárgyak ebben a kategóriában, pl. üvegdia Benczúr festményéről, kerámiamázas tál, különböző alkalmakra kiadott emlékérmék, két zsebnaptár az Erzsébet Királyné Szállóból 1931-ből és 1932-ből. Nem régiség ugyan, de mindenképp ritka darabja a gyűjteménynek a Zwack Sissi likőrnek az a - rövid ideig árusított - kiadása, aminek a címkéjén még Sisi-ként írták a nevét.

Ide tartoznak a szobrok, plakettek, korabeli újságcikkek, melyekből van Erzsébet halála utáni és előtti is. És persze a számomra legkedvesebb régiségek, a vizitkártyák.

 

„E holmi mégse más, csak giccs”

(részlet az Elisabeth musicalből)

 

Sokkal kevésbé értékes, ám számomra ugyanolyan fontos tárgyak azok, amiket sokan talán megmosolyognak, észre sem vesznek, esetleg egyenesen szemétnek gondolnak. Én nagy lelkesedéssel gyűjtöm ezeket is, hiszen minden fontos, amin Erzsébet arcképe rajta van, másrészt úgy gondolom (de legalábbis remélem), ő is jót nevetne ezeket látva, hiszen jó humora volt. Bízom benne, hogy ez a tulajdonság, a humor az egyik jellemzője a gyűjteményemnek, ami ezen tárgyakban köszön vissza. Amellett, hogy elszánt gyűjtőnek érzem magam, számomra fontos, hogy ne szoruljon túl merev, komor keretek közé ez a hobbi, és mindig megmaradjon a könnyedsége. Ezt pedig a „giccs” biztosítja.

Sisi-s puzzle, vicces képeslapok, kulcstartók, könyvjelzők, telefonkártyák és telefonkártya-tartók, szalvéta, memóriajáték, rengetegféle csokisdoboz, söralátét, kitűzők... mindent talán fel sem tudok sorolni. Természetesen ide tartoznak a hűtőmágnesek is, amikből jelenleg 41 darab díszíti a hűtőszekrényemet.

Itt az egyetlen nagyon fontos szempont, hogy sose lépjem át a határt a vicces és az ízléstelen között, és ne legyen ezek között olyan tárgy, ami Sisit gúnyosan vagy méltatlan módon ábrázolja.

Van, amihez nagyon könnyű volt hozzájutni, ellenben a Coca-Cola-s „Erzsébet” feliratú palackot hetekig kerestem a boltok polcain. Sok mindent ajándékba kaptam, ezek a hozzájuk kapcsolódó emlékek miatt is kedvesek.

Kétséget kizáróan kedvenc tárgyam innen a Sisi-s PEZ-cukorka tartó.

 

Meg kell még említenem a gyűjtemény azon részét, ami nem Erzsébetről szól, de mégis kapcsolódik hozzá. Sisi után II. Lajos bajor király az, akiről hasonló rajongással gyűjtök tárgyakat, bár ezekből jelentősen kevesebb van, nagyjából a Sisi gyűjtemény 10%-át teszik ki. Néhány tárgy azonban egyszerre tartozik ide is és oda is, hiszen kettejüket együtt ábrázolja.

 

Akár régi, akár modern tárgyakról van szó, a legfőbb szempont mindig is az volt, hogy Erzsébetet közel hozzam magamhoz ezekkel. Minden könyv, amiben akár csak egyetlen mondatnyi, addig számomra ismeretlen információt olvasok róla, minden képeslap, ami egy addig nem látott fotót, festményt vagy szobrot ábrázol, az antik tárgyak, amik szinte még „egy levegőt szívtak” vele, ezek mind-mind egy picit őt magát varázsolják ide a jelenbe.”

 

Melyik a legkedvesebb tárgya? Miért?

„Nagyon nehéz lenne egyetlen egyet kiválasztani. Az első vizitkártyámat 2006-ban sikerült megvásárolni, és bármikor elővettem, még akkor sem hittem el, hogy tényleg a kezemben tartom és az enyém. A legtöbbet talán a képeslapokkal foglalkozom. Az első lapot 2001-ben vettem, és azóta is ugyanolyan lelkesen tudom akár órákig lapozgatni az albumokat.

2020 májusában, hihetetlenül izgalmas és fordulatos események sorozatát követően enyém lett egy eredeti Strobl Alajos spiáter Erzsébet mellszobor. Egy online aukción vettem észre ezt a szobrot, amit szó szerint pár perccel azután, hogy meghirdettek, már le is ütött valaki - és ez nem én voltam. De úgy tűnt, ez a szobor hozzám „akar” kerülni, mert végül némi levelezésnek, egy nagyon kedves és rugalmas eladónak, és egy hatalmas nagy adag szerencsének köszönhetően, végül mégis nálam kötött ki. És talán azért választanám elsőszámú kedvencnek ezt a Strobl szobrot, mert ez a tárgy áll legközelebb ahhoz a célomhoz, hogy egyszer Erzsébet királyné egy személyes használati tárgya is a gyűjtemény része legyen. Tudom, hogy ez egy nagyon komoly és nem könnyen megvalósítható cél. Ha erre a szoborra nézek, ami valóban egy komoly darabja a gyűjteményemnek, mindig az jut eszembe, ha ezt sikerült megszereznem, akkor semmi sem lehetetlen.”

Különleges tárgy – különleges történet

„Van három kis fényképem, 1930, 1941 és 1942-es dátumokkal. Pici, 6-8 cm méretű fotók. Az egyik a régi Erzsébet hidat, a másik a margitszigeti szobrot, a harmadik a miskolci szobrot ábrázolja - ezekből már csak az utóbbi emlékmű létezik ma is. Ezt a három fotót a családi fényképeink rengetegében találtam egyszer, teljesen véletlenül. Nem tudjuk, melyik családtagunk készíthette őket, de ugyanaz a személy lehetett, mert megegyezik a kézírás a képek hátoldalán. Ezek mindenképp különleges, személyes tárgyak, hiszen mekkora esély van rá, hogy egy rokonom, akit nem is ismertem, Erzsébet-emlékműveket fényképez, és mindenféle háborús hányattatás után a képek megmaradnak, és végül rájuk találok?”

 

A nyertes pályázatokból készülő Erzsébet-kiállítás 2022. szeptember 10-től lesz látogatható a Gödöllői Királyi Kastélyban!


Szóljon hozzá!




Legfrissebb cikkek


Gudula Walterskirchen: „A Franci  kissé illetlen volt” Mesélnek a Habsburgok udvarhölgyei
A könyv címe alapján azt hihetnénk, hogy „titkokat” tudunk meg Ferenc Józsefről: milyen is volt ő valójában, és hogy nem is volt talán talpig úriember fiatal korában. A kicsit vaskos könyv azonban kicsit mást, de sokkal többet ad nekünk, és rájövünk, nagyobb jelentősége van az alcímnek, mint a főcímnek. Nem csupán az egykori császárról és királyról tudunk meg érdekes dolgokat, hanem az egész Habsburg családról, kezdve I. Ferdinánd császártól egészen IV. Károly és családjáig.
A Kastély a Sisi Baráti Körben
2023. április 15-én szombaton egy nagy találkozás tanúi lehettünk az Eötvös 10-ben: a 25 éves Sisi Baráti Kör látta vendégül a Gödöllői Királyi Kastély muzeológusait, Kaján Mariannát és Faludi Ildikót, akik a tavaly év végén megjelent Útközben Erzsébet királynéval című kötetről meséltek az összegyűlteknek. A könyv bemutatójára 2022. december 18-án került sor a kastély dísztermében, magáról a műről itt írtak.   Számomra rengeteg újdonsággal szolgált ez a szombati találkozó. Tolnayné Kiss Mária tulajdonában volt az ú.n. Farkas Archívum, amelyet Egon Cäsar Corti nevezett így el az 1930-as években, aki elsőként kutathatta ezt a páratlan gazdagságú anyagot, amely Ferenczy Ida után fennmaradt. Farkas László Ida rokona volt, és az ő felsőbabádi kastélyának padlásán vészelték át az Erzsébet királyné felolvasónőjéhez címzett levelek és egyéb dokumentumok a háború pusztításait. Ez a Farkas László volt Mária néni nagyapja. Mária néni pedig az egész kollekció megmentője! A Kastély muzeológusai 1995-ben kezdtek el vele együtt dolgozni, mint minden olyan gyűjtővel, gyűjteménnyel, ahonnan Erzsébet-relikviákat remélhettek. Mária néni onnantól fordított a Kastély számára, Festetics Mária ránk maradt 9+1 darabból álló, eredeti gót betűkkel írott német nyelvű naplóját, melyet ma az Országos Széchényi Könyvtár őriz. Olyannyira kiismerte magát a gót betűs írásmódban, hogy sok anyanyelvi németajkú kutatónak is beletört a bicskája. A naplóból egy válogatás már megjelent, Egy udvarhölgy naplójából címmel, 2009-ben, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum jóvoltából, a Gödöllői Kastély-Könyvek sorozat 2. darabjaként. Ezt követte a sorozat 3. darabja, a Kedves Idám! Leveleskönyv újbóli kiadása. Ez is Tolnayné Kiss Mária nevéhez fűződik, aki összeválogatta ezeket a leveleket, valamint jegyzetekkel, ismertetőkkel bővítette. Mint kiderült, a puzzle darabkái csak nagy sokára álltak össze a muzeológusok számára is, mert Mária néni eleinte mindig csak kis darabokat mutatott meg (az azóta már kiderült: 1540 darabot számláló) gyűjteményéből. Mindig adott kérésre készült fel, és nem lehetett tudni, milyen elképesztő kincs van még a birtokában. Egyik alkalommal a muzeológusok kissé elkeseredve azon borongtak, hogy nincs még meg egy időszaki kiállításuk legütősebb tárgya. Valami, ami mindent visz! Amitől szeme-szája eláll a közönségnek. Mária néni segítőkészen elvonult a másik szobába, majd egy csodálatos brossal tért vissza, ami nagyon nagy valószínűséggel Erzsébet királyné ajándéka volt Ferenczy Ida számára. Emlékszem a kiállításra, valóban nagyot ütött! Azóta a bross az állandó kiállítás anyagát gazdagítja. Természetesen ilyenkor a muzeológusok nem egyszerűen zsebre vágják a csecsebecsét, hanem felbecsültették, szerződést írtak, és kastélyos autóval szállították el. Pontosan ugyanilyen alaposan és szakszerűen jártak el akkor, amikor végül szóba került, hogy Mária néni a Kastélyra bízza teljes gyűjteményét. Ekkor derült csak fény rá, mekkora anyagról is beszélhetünk. Amint már említettük, 1540 db levél, képeslap, feljegyzés, cikk, recept tartozik bele. Ebből 37 levél magától Erzsébet királynétól származik. Mi történik, amikor egy ilyen hatalmas eszmei értékű gyűjtemény kerül a múzeum birtokába? A várva várt iratanyag  ezekben a dobozokban érkezett meg:                           Ezeket először is szét kellett bontani, azonnal bevonni egy restaurátort a munkálatokba, hogy mely dokumentumok vannak a legnagyobb bajban, melyeket kell azonnal menteni. Ilyenek voltak a papírba rozsdásodott gombostűk, a műanyag genotermbe szorult iratok, és az orosz katonák által levagdosott bélyegek visszaillesztésének ragasztófoltjai. Mária néni teljes jóakarattal gyűjtötte műanyag tasakokban ezeket az iratokat az 1980-as években, hiszen fogalma sem lehetett róla, mennyire savasak ezek a tokok, és magukba szívják a tintát, elvesztvén ezzel az eredeti levél tartalmát. Jóakaratból látta el Farkas Archívum bélyegzővel is az egyes darabokat. De arra sem számíthatott, hogy ez vízben oldódó tinta, így a restaurátorok a hagyományos módszerekkel nem tudják rendbehozni ezeket. A restaurálás azóta is, évenkénti ütemezésben zajlik.  Készülnek majd további kiadványok is ebből a gazdag anyagból, de most azt a 6 évvel ezelőtti tervet valósították meg, amelyről Mária nénivel még 2016-ban leszerződtek. Történetesen, hogy az Útközben Erzsébet királynéval című levélgyűjteményt újra kiadják, friss képanyaggal, új és folyamatos számozású lábjegyzetekkel, tartós, kemény fedelű borítóval. Kiinduló pontjuk az első kiadás szövegén túl Mária néni saját példánya volt, amelyet ő számos jegyzettel, megjegyzéssel ellátott. A szkennelés persze hagyott hibákat maga után, úgyhogy betűről betűre ellenőrizni kellett, hogy biztosan minden egyezzen, különösen magukban a levelek szövegeiben. Mindenképpen betűhíven, az akkori helyesírásnak vagy hibáknak a meghagyásával akarták kiadni a művet, hiszen egy forráskiadvány enélkül semmit sem ér. (Pl. Festetics Mária a „rémítő” kifejezést következetesen „remitő”-nek írta. Egy valódi muzeológus, forráskutató soha nem javítana bele ilyen bakikba, hiszen éppen ettől személyes és hiteles az egész anyag.) Természetesen szó esett a kötetben szereplő levelek szerzőiről is. A két főszereplő Festetics Mária grófnő, udvarhögy és báró Nopcsa Ferenc főudvarmester. De találunk benne leveleket Mikes Johannától és Majláth Saroltától is, akik szintén mindketten Erzsébet udvarhölgyei voltak. Festetics Mária ekkor már több mint 20 éve szolgálta úrnőjét, úgyhogy a korai elragadtatottság már nem volt jellemző rá. A könyv az 1890-93 közötti két nagy utazást idézi fel, ahol (többek közt) Mária kísérte a királynét. Itt már konkrétan hangot adott azon szigorú véleményének, hogy Erzsébet önzővé vált és teljes mértékben hiányzik belőle az empátia a személyzet tagjait illetően. Báró Nopcsa Ferencnek is meggyűlik a baja az elemekkel: hideg, meleg, eső, szél. Erzsébet ezekből sok alkalommal nem is részesült, vagy ha igen, szabad akaratából. Nem így az őt kísérő udvaroncok! A levelekből kiderül, hogy egyáltalán nem luxuskörülmények közt utaztak. A muzeológus előadók két témakört emeltek ki a levelekben megmutatkozó valóságból: 1., Ezeket a luxusmentes, sőt konkrétan kényelmetlen körülményeket. 2., A királyné mellett szolgálatot betöltő személyek közt kialakult baráti, sírig tartó kapcsolatokat. Ezek jóval a királyné halálát követően is megmaradtak, hiszen pontosan tudjuk, hogy Ferenczy Ida lakása szinte önmagában egy Erzsébet-múzeummá változott, ahol igen gyakorta vendégeskedett a magyar személyzet többi tagja, így Festetics Mária és Nopcsa Ferenc is. Csodálatos és érdekfeszítő előadásban volt részünk, ahol a királyné kultuszát őrző két legnagyobb és legelkötelezetebb társaság résztvevői találkoztak: a Gödöllői Királyi Kastély és a Sisi Baráti Kör tagjai. Varga Andrea     Kaján Marianna, Faludi Ildikó muzeológusok, a kötet szerkesztői és Kiss Erzsébet a Sisi Baráti Kör elnöke. Fotó: Tóth Andrásné      
Erzsébet királyné élete

Erzsébet királyné, Miksa bajor herceg (1808-1888) és Ludovika (1808-1892) bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1837-ben, Münchenben.

Tovább >>

                                                                                                                                         

 

 

 

Erzsébet királyné szobái, kertje, verandája

Erzsébet királyné ibolyaszínű lakosztályának szobáit hiteles források alapján sikerült rekonstruálni 1996-ban. A lakosztály falain a királyné gyönyörű portréi láthatók, valamint a kor kiemelkedő politikusainak arcképei, akikkel a királyné az 1867-es kiegyezés előkészítésekor került kapcsolatba.

Tovább >>

Erzsébet királyné és Gödöllő

Erzsébet 1867. május 11-én tekintette meg először a koronázási ajándékként nekik szánt gödöllői kastélyt.

Tovább >>

Erzsébet királyné névnapja

Az 1867-es kiegyezés előkészítésében a magyarok ügyét támogató Erzsébet királyné névnapja a koronázást követően hamarosan nemzeti programmá vált az országban. 1868-ban a Vasárnapi Ujság még csak a Nemzeti Színház díszelőadásáról számolt be, (a nézőtér teljes kivilágítása mellett adták elő ifj. Bertha Sándor Koronázási hymnus című művét).

Tovább >>

Honlapkészítés, keresőoptimalizálás, marketing tanácsadás: Marketing Professzorok Kft.