„Lelkében magyar – a mi Sisink”

Főoldal > „Lelkében magyar – a mi Sisink”

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

„Lelkében magyar – a mi Sisink”


2022/09/02

Wieber Orsolya és Rákay Philip

A magyar történelem ihletett pillanataiért és páratlan személyiségeiért rajongó, író-producer házaspár gyűjteményében több műtárgy is kapcsolódik „az imádott királynéhoz”.

„Lelkében magyar – a mi Sisink”

 

„Az Én Sisim című kiállításon olyan kedvenceket talál a néző a gyűjteményünkből, amelyek Sisi napfényes pillanatait idézik meg. Szeretett tárgyak, amelyek - amint azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István megfogalmazta - az „asszonyi angyalra” emlékeztetnek bennünket, ki oly sokat tett, hogy a „magyar ügy”, a kiegyezés létrejöhessen. Mert Sisi egy bajornak született, ám magyarrá érett lélek volt. Hiszen magyarnak lenni, azaz vállalni az igaz magyar sorsot - amint azt a magyar történelem oly sokszor bizonyította már - nem születési jog. Magyarrá: azaz emberségessé, igazszívűvé, a tettek mentén nemesül az ember.



Ilyen a „mi Sisink is, aki lelkében magyarrá vált: a szabadságot szerető, a függetlenségért harcoló, az igazságáért küzdő magyar sors allegóriájává.

A gyönyörű nő, a törékenységében is erős asszony, a fájdalmával méltósággal együtt élő Anya, a függetlenségért küzdő, rendíthetetlen harcos, a bátor lovas, a büszke ember, az irodalomért rajongó szellemi éleslátó, a verselő, nemes lélek, a talpraesett politikus, a magyarok nagy asszonya... Allegóriák, amelyek mind megtestesítik a magyarok Nagyasszonyának nemzetét, a magyar néplélek rezzenését, s egyben megtestesítik Erzsébet királyné lelki óhaját.

„Mi történik velem?” - szólt élete utolsó mondata nem az anyanyelvén, németül, vagy a diplomácia francia nyelvén, netalántán a szeretett antik szellemi tanulmányok latin dallamán, vagy az ógörögnek a hangján. Nem. Erzsébet királyné magyarul lehelte ki a lelkét. Magyarul szólt utoljára magyar udvarhölgyéhez, Sztáray grófnőhöz. A lelki finomsága és szellemi kristályosodása okán elképesztő megérzésekkel rendelkező királyné egy nappal a halálos késszúrás előtt így szólt: „Azt kívánnám, hogy lelkem a szívem egy kis nyílásán röppenne az ég felé.”

S így is lett... A gyilkos tőr a szív kamráján át, a tüdőig hatolt, hogy a kis nyíláson át repüljön az égbe a magyarrá érett lélek...

„Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját – Írta Mikszáth Kálmán 1898 –szeptemberében a meghalt királynéról, majd így folytatja:

„...mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony őrködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szívéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel.

A másik szőke asszony, az Isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában....”

 

Mert a nemzet lelke és Sisi lelke - amely rajongással vágyta a szabadságot, mint kedvenc magyar költője Petőfi - öntudatlanul is egyesült az éterben. E szabadság-szerető lélek ravatalára Jókai Mór, az egykori márciusi ifjú, a „nagy magyar mesemondó” – ki minden egyes művét díszkötésbe fűzve, dedikálta szeretett királynéjának – egy széles, aranyfeliratos, a 48-as honvédzászlóhoz hasonló szalaggal ellátott koszorút vitt a sírjára. Szélén piros-fehér-zöld felirattal, amelyen ez állt: "Magyarország imádott királynéjának - Jókai Mór”.

Az oly sokat sanyargatott, büszke magyar nemzet és az oly sokat sanyargatott magyarrá érett, büszke királyné, Magyarország apostoli királynéja, lélekben egyesült... S azóta es így él minden igaz magyar ember szívében... A mi szívünkben is így él, Sisi, aki szépségével, eszével, politikai érzékével, „női hadviselésével”, a demokratikus eszmék rendíthetetlen hirdetésével csodabogárnak számított a saját korában. S, ha kellett, még a király zsarolásától sem rettent meg, hogy képviselje a szabadság eszményét, az igaz „magyar ügyet”...

 

Mesélő tárgyaink...

 

Az „Én Sisim” című kiállításon olyan szeretett emléktárgyakat talál a néző a személyes gyűjteményünkből, amelyek mindegyike Sisi életének a napfényes, boldog pillanatait idézik meg:

1. A királyné 1890. körül festményről készült fényképe, amely - ahogyan akkortájt nevezték - a „vadászatok királynőjét”, a rendíthetetlen bátorságú lovasét, „Európa legjobb női lovasát” ábrázolja. Aki egyik gyönyörű versében így ír, a lelki békét adó, lovakhoz fűződő szenvedélyes kapcsolatáról:

„A ló, lelkemnek evilági kincse...
Lelkem véle megbűvölten lobog.”

 

2. A sziklaszirten fenségesen tündöklő, Miramare látképe, amely a hajthatatlan lelkű vándort, a szenvedélyes világutazót idézi. Ám Sisinek, nemcsak egyik kedves tartózkodási helye volt Trieszt és a hófehér márvány „álomkastély”, hanem 27 éven át innen, az „Adria gyöngyszeméből” indult útnak a Miramar névre keresztelt yachtján, s ide is tért meg a Földközi tengeri utazásai során.

 

3.  A királyné híres szépségét „vésővel és ecsettel sem tükröző” hófehér porcelán büszt, amely a bécsi Volksgartenben látható Sisi szobor eredeti másolata, s amelyről egyik udvarhölgye, Fürstenberg grófnő szavai jutnak az ember eszébe: „Hogy milyen volt a valóságban, hogy mi volt rajta olyan vonzó és elbűvölő, ezt sem véső, sem ecset nem képes visszaidézni. A legendában él tovább, nem pedig a történelemben.“

 

4-5. A két ibolyás kínálótálat Ferenc Józseftől kapta ajándékba a királyné, kedvenc virágával, a „lila szépséggel” díszítve. Sisi halála után e két becses darabot, a „gödöllői királykisasszony”-ként becézett, Magyarországon született - ezért nevét Magyarország Királynőjének, Szűz Máriának, valamint az ókori római provincia, Pannóniai Valéria nevének ötvözéséből - Mária Valéria néven keresztelt „kedvenc leány” őrzött a személyes hagyatékában.

 

Ezek a mesélő tárgyak emlékeztetnek bennünket gyűjteményünkből Sisire, az „asszonyi angyalra”, ki oly sokat tett, hogy a „magyar ügy”, létrejöhessen. Az „ügy”, amelyről a költőnő-királyné, vagy ahogyan magát ábrázolta: „Titánia tündérkirálynője”, ekképpen vall egyik gyönyörű vesében:

 Ó, Magyarország, szép világ!  
    Tudom én, élsz gyötrő láncon.  
    Úgy levenném én rabigád,  
    Kezem, lásd, nyújtani vágyom.  
    Haza, s szabadság: sok dalia  
    Ezekért ért oly bús véget.  
    Kötelékünk bár fonódna ma,  
    Királyt adhatnék néktek!  
    Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli hős  
    Vas a karja, tiszta a híre,  
    Derék értelmű férfi, erős,  
    S csak a földért verne a szíve.  
    Alkotna szabad magyar hazát,  
    Örökre - legyőzve az átkot!  
    Itt osztaná örömét-bánatát,  
    Így lenne hű királytok!

 

Wieber Orsolya és Rákay Philip gyönyörű műkincseit is megtekinthetik látogatóink Az én Sisim című új kiállításunkon, szeptember 10-től a Gödöllői Királyi Kastélyban.

 

 

 

 

 

 


Szóljon hozzá!




Legfrissebb cikkek


Gudula Walterskirchen: „A Franci  kissé illetlen volt” Mesélnek a Habsburgok udvarhölgyei
A könyv címe alapján azt hihetnénk, hogy „titkokat” tudunk meg Ferenc Józsefről: milyen is volt ő valójában, és hogy nem is volt talán talpig úriember fiatal korában. A kicsit vaskos könyv azonban kicsit mást, de sokkal többet ad nekünk, és rájövünk, nagyobb jelentősége van az alcímnek, mint a főcímnek. Nem csupán az egykori császárról és királyról tudunk meg érdekes dolgokat, hanem az egész Habsburg családról, kezdve I. Ferdinánd császártól egészen IV. Károly és családjáig.
A Kastély a Sisi Baráti Körben
2023. április 15-én szombaton egy nagy találkozás tanúi lehettünk az Eötvös 10-ben: a 25 éves Sisi Baráti Kör látta vendégül a Gödöllői Királyi Kastély muzeológusait, Kaján Mariannát és Faludi Ildikót, akik a tavaly év végén megjelent Útközben Erzsébet királynéval című kötetről meséltek az összegyűlteknek. A könyv bemutatójára 2022. december 18-án került sor a kastély dísztermében, magáról a műről itt írtak.   Számomra rengeteg újdonsággal szolgált ez a szombati találkozó. Tolnayné Kiss Mária tulajdonában volt az ú.n. Farkas Archívum, amelyet Egon Cäsar Corti nevezett így el az 1930-as években, aki elsőként kutathatta ezt a páratlan gazdagságú anyagot, amely Ferenczy Ida után fennmaradt. Farkas László Ida rokona volt, és az ő felsőbabádi kastélyának padlásán vészelték át az Erzsébet királyné felolvasónőjéhez címzett levelek és egyéb dokumentumok a háború pusztításait. Ez a Farkas László volt Mária néni nagyapja. Mária néni pedig az egész kollekció megmentője! A Kastély muzeológusai 1995-ben kezdtek el vele együtt dolgozni, mint minden olyan gyűjtővel, gyűjteménnyel, ahonnan Erzsébet-relikviákat remélhettek. Mária néni onnantól fordított a Kastély számára, Festetics Mária ránk maradt 9+1 darabból álló, eredeti gót betűkkel írott német nyelvű naplóját, melyet ma az Országos Széchényi Könyvtár őriz. Olyannyira kiismerte magát a gót betűs írásmódban, hogy sok anyanyelvi németajkú kutatónak is beletört a bicskája. A naplóból egy válogatás már megjelent, Egy udvarhölgy naplójából címmel, 2009-ben, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum jóvoltából, a Gödöllői Kastély-Könyvek sorozat 2. darabjaként. Ezt követte a sorozat 3. darabja, a Kedves Idám! Leveleskönyv újbóli kiadása. Ez is Tolnayné Kiss Mária nevéhez fűződik, aki összeválogatta ezeket a leveleket, valamint jegyzetekkel, ismertetőkkel bővítette. Mint kiderült, a puzzle darabkái csak nagy sokára álltak össze a muzeológusok számára is, mert Mária néni eleinte mindig csak kis darabokat mutatott meg (az azóta már kiderült: 1540 darabot számláló) gyűjteményéből. Mindig adott kérésre készült fel, és nem lehetett tudni, milyen elképesztő kincs van még a birtokában. Egyik alkalommal a muzeológusok kissé elkeseredve azon borongtak, hogy nincs még meg egy időszaki kiállításuk legütősebb tárgya. Valami, ami mindent visz! Amitől szeme-szája eláll a közönségnek. Mária néni segítőkészen elvonult a másik szobába, majd egy csodálatos brossal tért vissza, ami nagyon nagy valószínűséggel Erzsébet királyné ajándéka volt Ferenczy Ida számára. Emlékszem a kiállításra, valóban nagyot ütött! Azóta a bross az állandó kiállítás anyagát gazdagítja. Természetesen ilyenkor a muzeológusok nem egyszerűen zsebre vágják a csecsebecsét, hanem felbecsültették, szerződést írtak, és kastélyos autóval szállították el. Pontosan ugyanilyen alaposan és szakszerűen jártak el akkor, amikor végül szóba került, hogy Mária néni a Kastélyra bízza teljes gyűjteményét. Ekkor derült csak fény rá, mekkora anyagról is beszélhetünk. Amint már említettük, 1540 db levél, képeslap, feljegyzés, cikk, recept tartozik bele. Ebből 37 levél magától Erzsébet királynétól származik. Mi történik, amikor egy ilyen hatalmas eszmei értékű gyűjtemény kerül a múzeum birtokába? A várva várt iratanyag  ezekben a dobozokban érkezett meg:                           Ezeket először is szét kellett bontani, azonnal bevonni egy restaurátort a munkálatokba, hogy mely dokumentumok vannak a legnagyobb bajban, melyeket kell azonnal menteni. Ilyenek voltak a papírba rozsdásodott gombostűk, a műanyag genotermbe szorult iratok, és az orosz katonák által levagdosott bélyegek visszaillesztésének ragasztófoltjai. Mária néni teljes jóakarattal gyűjtötte műanyag tasakokban ezeket az iratokat az 1980-as években, hiszen fogalma sem lehetett róla, mennyire savasak ezek a tokok, és magukba szívják a tintát, elvesztvén ezzel az eredeti levél tartalmát. Jóakaratból látta el Farkas Archívum bélyegzővel is az egyes darabokat. De arra sem számíthatott, hogy ez vízben oldódó tinta, így a restaurátorok a hagyományos módszerekkel nem tudják rendbehozni ezeket. A restaurálás azóta is, évenkénti ütemezésben zajlik.  Készülnek majd további kiadványok is ebből a gazdag anyagból, de most azt a 6 évvel ezelőtti tervet valósították meg, amelyről Mária nénivel még 2016-ban leszerződtek. Történetesen, hogy az Útközben Erzsébet királynéval című levélgyűjteményt újra kiadják, friss képanyaggal, új és folyamatos számozású lábjegyzetekkel, tartós, kemény fedelű borítóval. Kiinduló pontjuk az első kiadás szövegén túl Mária néni saját példánya volt, amelyet ő számos jegyzettel, megjegyzéssel ellátott. A szkennelés persze hagyott hibákat maga után, úgyhogy betűről betűre ellenőrizni kellett, hogy biztosan minden egyezzen, különösen magukban a levelek szövegeiben. Mindenképpen betűhíven, az akkori helyesírásnak vagy hibáknak a meghagyásával akarták kiadni a művet, hiszen egy forráskiadvány enélkül semmit sem ér. (Pl. Festetics Mária a „rémítő” kifejezést következetesen „remitő”-nek írta. Egy valódi muzeológus, forráskutató soha nem javítana bele ilyen bakikba, hiszen éppen ettől személyes és hiteles az egész anyag.) Természetesen szó esett a kötetben szereplő levelek szerzőiről is. A két főszereplő Festetics Mária grófnő, udvarhögy és báró Nopcsa Ferenc főudvarmester. De találunk benne leveleket Mikes Johannától és Majláth Saroltától is, akik szintén mindketten Erzsébet udvarhölgyei voltak. Festetics Mária ekkor már több mint 20 éve szolgálta úrnőjét, úgyhogy a korai elragadtatottság már nem volt jellemző rá. A könyv az 1890-93 közötti két nagy utazást idézi fel, ahol (többek közt) Mária kísérte a királynét. Itt már konkrétan hangot adott azon szigorú véleményének, hogy Erzsébet önzővé vált és teljes mértékben hiányzik belőle az empátia a személyzet tagjait illetően. Báró Nopcsa Ferencnek is meggyűlik a baja az elemekkel: hideg, meleg, eső, szél. Erzsébet ezekből sok alkalommal nem is részesült, vagy ha igen, szabad akaratából. Nem így az őt kísérő udvaroncok! A levelekből kiderül, hogy egyáltalán nem luxuskörülmények közt utaztak. A muzeológus előadók két témakört emeltek ki a levelekben megmutatkozó valóságból: 1., Ezeket a luxusmentes, sőt konkrétan kényelmetlen körülményeket. 2., A királyné mellett szolgálatot betöltő személyek közt kialakult baráti, sírig tartó kapcsolatokat. Ezek jóval a királyné halálát követően is megmaradtak, hiszen pontosan tudjuk, hogy Ferenczy Ida lakása szinte önmagában egy Erzsébet-múzeummá változott, ahol igen gyakorta vendégeskedett a magyar személyzet többi tagja, így Festetics Mária és Nopcsa Ferenc is. Csodálatos és érdekfeszítő előadásban volt részünk, ahol a királyné kultuszát őrző két legnagyobb és legelkötelezetebb társaság résztvevői találkoztak: a Gödöllői Királyi Kastély és a Sisi Baráti Kör tagjai. Varga Andrea     Kaján Marianna, Faludi Ildikó muzeológusok, a kötet szerkesztői és Kiss Erzsébet a Sisi Baráti Kör elnöke. Fotó: Tóth Andrásné      
Erzsébet királyné élete

Erzsébet királyné, Miksa bajor herceg (1808-1888) és Ludovika (1808-1892) bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1837-ben, Münchenben.

Tovább >>

                                                                                                                                         

 

 

 

Erzsébet királyné szobái, kertje, verandája

Erzsébet királyné ibolyaszínű lakosztályának szobáit hiteles források alapján sikerült rekonstruálni 1996-ban. A lakosztály falain a királyné gyönyörű portréi láthatók, valamint a kor kiemelkedő politikusainak arcképei, akikkel a királyné az 1867-es kiegyezés előkészítésekor került kapcsolatba.

Tovább >>

Erzsébet királyné és Gödöllő

Erzsébet 1867. május 11-én tekintette meg először a koronázási ajándékként nekik szánt gödöllői kastélyt.

Tovább >>

Erzsébet királyné névnapja

Az 1867-es kiegyezés előkészítésében a magyarok ügyét támogató Erzsébet királyné névnapja a koronázást követően hamarosan nemzeti programmá vált az országban. 1868-ban a Vasárnapi Ujság még csak a Nemzeti Színház díszelőadásáról számolt be, (a nézőtér teljes kivilágítása mellett adták elő ifj. Bertha Sándor Koronázási hymnus című művét).

Tovább >>

Honlapkészítés, keresőoptimalizálás, marketing tanácsadás: Marketing Professzorok Kft.